Közel egy évvel ezelőtt a Luxury Home Interiors impozáns bútorszalonjának megnyitása kapcsán beszélgettünk Bogyó Évával a Luxus Bútorok háza Kft. cégvezetőjével. Most, ha úgy tetszik ez a beszélgetésem a cégtörténet 2.0-ás verziója, mivel ezúttal Éva tulajdonostársának Szabó Péter vendégei voltunk, aki a gyártásért felel a vállalatnál. Ennek okán talán nem is lehet kérdés, hogy bútoripari kirándulásunkat a cég székesfehérvári manufaktúrájában kezdtük, melynek végén természetesen elérkezünk a budaörsi bemutatóterembe is, ahol már a legújabb kollekciókat is megnézhettük.
Noha egy-két lapszabászatban és asztalosműhelyben megfordultam már, de arról csak közepesen volt fogalmam, hogyan nézhet ki egy bútorgyártó üzem. Mindenesetre, akármit is gondoltam erről dologról ez a hely aligha hasonlít egy olyan klasszikus gyárra, aminek az elején bemegy a fa és egy óra múlva pedig kijön a kész bútor.
Ebben az üzemben a gépies monotóniának nyoma sincsen. A csarnokot munkafázisok osztják szekciókra, ahol a bútorkészítéshez szükséges valamennyi szakma képviselteti magát. Az összkép alapján azt gondolom, hogy pont így képzel el az ember egy kisüzemi manufaktúrát, ahol a kis kezek nagy mesterek hangulata fogja körbe a teret.
Szabó Péter a Wenga brand egyik alapítója maga is asztalosként kezdte a pályáját. Szakmai lendületét nemcsak a kreativitása és a mindig megújuló technológiák iránti nyitottsága vitte előre, hanem a minőség iránti elkötelezettsége is. Ma már minden egyes bútor minden egyes munkafázisa a székesfehérvári üzemben készül – mondja Péter, aki örök kísérletező és ottjártunkkor is új felületi textúrák kialakításán dolgozott. A szakember többedmagával 2008 óta foglalkozik egyedi és luxusbútorok készítésével, azonban néhány évvel ezelőtt a Wenga cégvezetése hullámvölgybe kerül, melynek okán megváltozik a tulajdonosi összetétel. Bogyó Évával együtt újragombolják a vállalkozást, Éva az értékesítést, Péter pedig a gyártói hátteret adja az új vállalkozásban. Az új tulajdonosi csapat és szemléletváltás nemcsak lendületet ad a cégnek, hanem testet is ölt a nem régen megnyílt budaörsi szalonban is, ami ugyan ennek a történetnek vége, de számukra egy új korszak kezdete.
Barna András (B.A.): A kezdetektől indítva a történetet, azt tudom, hogy asztalos a szakmád, ami egy családi vonal követése, vagy csak egyszerűen azért választottad ezt, mert szereted a fát?
Szabó Péter (Sz.P.): Nem vagyunk egy asztalos dinasztia, ha erre gondolsz. Viszont az édesanyám a Garzon bútorgyárban dolgozott és én ott ismerkedtem meg ezzel az anyaggal és a bútorgyártással is, amit nagyon megszerettem. Végül is ott tanultam ki ezt a mesterséget és azóta foglalkozom asztalosiparral és bútorgyártással, ennek már idestova harminc éve.
B.A.: Amikor befejezted az iskolát, akkor nem maradtál ennél a cégnél?
Sz.P.: Nem, egy egyedi bútorokat gyártó vállalkozásnál helyezkedtem el. Itt nagyon jól éreztem magam!
B.A.: Mégis viszonylag rövid idő múlva a saját lábadra álltál, miért?
Sz.P.: Egyetlenegy dolog miatt lettem a saját magam ura, mégpedig azért, hogy a kreativitásnak számomra ne legyen felső korlátja. Egyébként a rendszerváltás utáni években nagyon gyerekcipőben járt a magyar bútorgyártás és ezért nagyon nagy szükség volt a szabadjára engedett alkotóképességre, mert az a képzés, amit mi az iskolában kaptunk az teljesen másról szólt. Én nagyon szeretek kreatív lenni, nagyon szeretek alkotni és ez az alkotás vágy visz a mai napig is előre, mert mindig jó visszatekinteni arra, szembesülni azzal, hogy amit elkészítek annak örülnek az emberek.
B.A.: Hogy indult a saját cég?
Sz.P.: Két barátommal együtt egy nagyon pici műhelyben elindítottunk a saját vállalkozásunkat, ami nagyon szépen fejlődött és viszonylag gyorsan is nőtt így a végén már húsz főt foglalkoztattunk.
B.A.: Milyen bútorokat gyártottatok?
Sz.P.: Mondhatni, hogy teljesen klasszikus vonalat követtük, konyha-, fürdőszobabútorokat készítettünk és megrendelőink javarésze is lakosság köréből került ki. Aztán jött a válság, amivel hirtelen mi sem tudtuk, hogy mit kezdjünk, de tulajdonképpen ennek krízisnek köszönhető, hogy elkezdtünk felsőkategóriás bútorgyártással foglalkozni. Azt tapasztaltuk, hogy ez az egy olyan szegmens van, amire van kereslet. Tulajdonképpen alaposan feltérképeztük a területet. Kiálltásokra, vásárokra jártunk. A szakmai világlátás alatt azt tapasztaltuk, hogy míg Olaszországban vagy Spanyolországban a luxusbútor kategóriának óriási piaca van, de idehaza gyakorlatilag senki sem foglalkozik ezzel, és mondhatni ez nyomta meg nálunk a gombot ahhoz, hogy belevágjunk.
A felsőkategóriás bútorok sajátossága, hogy itt állandóan „játszani” kell a fával, fémmel, bőrrel, üveggel. Folyamatosan új megoldásokat kell keresni és fejleszteni, ahogy ezt a műhelyben is láthattad. Úgyhogy itt kiélheti az ember az alkotói vágyát.
B.A.: A saját stílusotok, honnan inspirálódott?
Sz.P.: A kiálltások sokat hozzátettek ehhez, de természetesen mi magunk is állandóan fejlesztettünk terveztünk. Bennünk volt a vágy, hogy mindig valami nagyon szépet alkossunk és ezáltal kifaroljunk a tömegbútorgyártásból.
B.A.: Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy darab papírra skicceltétek fel az fő formákat, motívumokat és ez fejlődött aztán kész termékké?
Sz.P.: Tulajdonképpen romantikus lenne, ha ezt mondhatnám, de ez azért nem így működik, hiszen jellemzően a piac határozza meg az igényeket. Idehaza a vásárlók zöme legtöbbször a gyártótól várja el, hogy kész tervekkel álljon elő. A gyártási oldal azonban egy teljesen más terület. A mi feladatunk, hogy megoldjuk, megvalósítsuk a terveket, tehát a bútor kitalálása, megtervezése az egy külön szakma. Ez az illusztris bemutatóterem azért van, hogy egyfelől megmutassuk, hogy mire vagyunk képesek másfelől azért, hogy a vásárlóink innen is tudjanak ihletet meríteni. Ennek ellenére volt időszak, amikor mi is leültünk tervezni, amiben először elég erős volt az art deco vonal, mely véleményem szerint egy olyan művészeti ág, amiből még most is nagyon sokszor lehet inspirálódni. Sok olyan bútoruk van, amiben felfedezhetők az art deco stílusjegyei, de az anyaghasználatban elkezdtünk bőröket, szöveteket, fémeket és magasfényű felületeket használni. Ebből alakult ki aztán az a glamour, luxury típusú irányzat, amiből most a bemutatótermünkben is számos ki van állítva.
B.A.: Mekkora kollekció kellett egy ilyen brand elindításához?
Sz.P.: Tíz és húsz közötti kollekcióval indultunk, először a Kolosy téren, majd a Max Cityben volt bemutatótermünk, de néhány évre rá hullámvölgybe került a cégvezetés és különváltunk. Az új időszámítás már az Évával történt cégalapítással kezdődött, amiben immáron nem csak a Wenga – aminek a gyártási joga nálam maradt -, hanem más termékcsoportokkal is bővült a portfólió, hiszen a belsőépítészethez, a bútorokon kívül még számos dolog is hozzátartozik például a világítástechnika, tapéta, hideg-melegburkolatok, hogy csak néhányat említsek.
Annak ellenére, hogy az egyedi bútorgyártás egy drága műfaj a piac kiegyenlítődni látszik, hiszen olyan az elmúlt időszakban olyan vásárló réteg is megtalált minket, akik korábban egészen biztosan nem gondolkoztak volna egy Wenga minőségben.
B.A.: Egyébként maga a név jelent valamit?
Sz.P.: Igazból nincs misztikus tartalom a márkanév mögött. Volt egy korszak, amikor mindenki „wenge fából” készített bútort és teszem hozzá, hogy hihetetlen népszerűek is voltak, mi is rengeteget dolgoztunk vele. Később ez a szó mutálódott nálunk aztán Wengára. Az évek múlásával egyre jobban csengett, ma pedig azt gondolom, hogyha felsőkategóriás vagy luxusbútorokról beszélünk, akkor szinte megkerülhetetlenek vagyunk, mert nemcsak csúcsinőséget, hanem egy stílust is képviselünk.
B.A.: A ti bútoraitok zöme bőrrel van bevonva, ez a Wenga stílus egyik védjegye, vagy azért találkozhatunk máshol is ilyennel.
Sz.P.: Idehaza a mi fémjelünk ez a dizájn, de a világon vagy Európában nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ezt a stíluselemet használják. Viszont annak kikísérletezése, hogy ez a látványelem milyen technológiával kerül fel a bútorra az már saját fejlesztés, hiszen a technológiának a tökéletes minőséggel kell párosulnia. Mondhatom, hogy naponta kell hasonló kihívásokkal szembenézni, most például van egy felkérésünk egy 3D hatású frontrészekkel ellátott bútorra. Ebben az esetben is ki kell kísérleteznünk azt hogyan viszonyul a bőr vákuumozáshoz, illetve hogyan tudjuk elkészíteni azt a tökéletes sablont, ami által majd az anyag makulátlanul bele tud simulni a CNC-vel kialakított textúrába.
B.A.: Ezek a technológiák gyakorlatilag normál használat mellett örök garanciával is bírnak?
Sz.P.: Míg a szériában készült bútorok esetében körülbelül tíz-tizenöt százalék a bekalkulált garanciális ráta, addig nálunk ez a szám szinte nulla, ugyanis mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy ilyen problémák miatt csorbuljon a hírnevünk. Persze hibák mindenhol előfordulhatnak, de azt nyugodt szívvel állíthatom, hogy rendeltetésszerű használat mellett gyártási hibából adódó reklamáció még nem fordult elő. Előfordul, hogy történnek nem garanciális sérülések, amik felületi vagy szövetrongálódásból adódnak, de ez is elenyésző, mert nagyon magasminőségű és kopásállóságú anyagokat használunk. Nyilván a kiborított vörösbor és egyéb hasonló sérülésekkel nem tudunk mit kezdeni. Egyébként a gyártásirányitási rendszerünk olyan, amivel könnyedén akár évekre visszamenőleg meg tudjuk keresni az adott bútorral kapcsolatos összes információt és orvosolni tudjuk a problémát. A rendszer annyira precíz, hogy azt is meg tudjuk mondani, hogy melyik gyártásszervező, melyik kárpitos vagy asztalos dolgozott bútoron.
B.A.: Ma már az élet egyre több területén domborítják a személyre-szabhatóságot, ez esetetekben is így van, hiszen egyedi gyártás van. Ha valaki odaáll elétek egy önmaga által készített rajzzal, akkor az – a megvalósíthatóságát figyelembe véve – megcsináljátok?
Sz.P.: Nekünk az a feladatunk, hogy a megrendelő által megálmodott bútort a mi szakmánkra lefordítsuk. Az ilyen megkeresések kapcsán is nagy segítség a bemutatóterem, hiszen nem színkártyák, szövetminták vagy fényképek alapján kell megmutatnunk valamit, hanem a vevő látja, adott esetben ki is próbálhatja és kézzel foghatóan megtapasztalhatja, hogy milyen végeredményre számíthat, eltekintve a kért formavilágtól, hiszen az igény szerint készül. Például szivacskeménységet tudunk állítani, ülésmélységet vagy akár székmagasságot. Ezt a nagy vagy a kis szériában dolgozó bútorgyártók nem tudják teljesíteni, mert ott a rendszer ezt nem engedi meg.
B.A.: Kibújik belőlem a kisördög, de a pályafutásod alatt mi volt a legnagyobb kihívás, amit valaki megálmodott?
Sz.P.: Alig volt egy-egy, de talán az egyik ilyen nagykihívást jelentő bútor egy honi dizájner által megtervezett úgynevezett ölelő fotel volt, aminek az elkészítését nagyon sokáig terveztük, és hónapok múltán lett belőle valóság. Fantasztikus nézett ki, de ennek ellenére nem lett belőle még kisszériástermék sem – de ez nem a gyártástechnológián múlott.
Viszont, ha már itt tartunk én azt gondolom, hogy a saját stílusunkban mi teremtünk saját magunknak új kihívásokat és megvalósíthatatlannak tűnő feladatokat, mint például a korábban említett 3D vákuum bőrözés is. Azonban a látszólag az első látásra kivitelezhetetlennek tűnő dolgok is egyszer csak megvalósulnak. És itt jellemzően nemcsak pusztán technológiai kihívásról van szó, hanem arról is, hogy a kész bútor olyan esztétikus és minőségű legyen, ami ugyanúgy kiállja az idő próbáját, mint az összes többi termékünk. Ez csak úgy képzelhető és valósítható meg, ha ez a szakmai oldalról is meg van támogatva, éppen ezért készül nálunk minden fázis. Ezért van a csapatunkban, kárpitos, vázkészítő, asztalos és minden olyan szakma, ami a bútorgyártáshoz kell. Az egyedi bútorgyártáshoz és a használt technológiákhoz rengeteg invesztícióra van szükség, hiszen csak így tudunk innovatívak lenni. Ma azt tapasztalom, hogy a szakmán belül ma csak nagyon kevesen áldoznak erre és ezért van nagyon kevés olyan cég, mint a miénk.
B.A.: Ráfűzve erre: ha kitekintünk akkor mit láthatunk a magyar piacon gyártói szemmel?
Sz.P.: Egyfelől azt láthatjuk, hogy az egyik oldal a tömegtermelés felé vette az irányt, amiben a minél többet minél olcsóbban előállítani a cél. Ebben az esetben nem a termék milyensége és minősége lesz a lényeg, hanem az ára. A tömegtermelés tulajdonképpen felértékeli kézzel készített bútorokat, amik egyre nagyobb értéket fognak képviselni és véleményem szerint nem lesz köztes állapot. De úgy vélem, hogy ez nem csak a bútoriparra lesz igaz, hanem az ipar számos más szegmensre is, ami viszont egyre nagyobb szakadékot jelent majd a két polaritás között.
B.A.: A saját iparágatokat tekintve milyen jövőképet látsz?
Sz.P.: Nagyon röviden válaszolva azt gondolom, hogy ezt nem nagyon lehet megtervezni. Mindig az igények határozzák meg a feladatokat. Mi számos esetben kapunk olyan megkereséseket, amit más cég nem tudott technológiai oldalról kivitelezni mi viszont megtaláltuk rá a megoldást. Ugyanakkor a bútoriparban a trendek nem változnak olyan gyorsan, mint mondjuk a konfekcióiparban, de nálunk is vannak színvilágok, felületek, amik értelemszerűen alkalmazkodnak az időszak divatjához. Például ilyen ma a szuper matt felület, ami igen népszerű.
Ma egy modern világban élünk, ahol számolatlanul szembejönnek velünk az impulzusok. Személy szerint engem akár egy bútor fényképe is meg tud indítani vagy olyan ötleteket tud adni, amin később el lehet gondolkozni vagy tovább lehet fejleszteni.
B.A.: Egy manufaktúrában a 21. századi technológiák mellett elengedhetetlen a stabil szakemberi háttér is, ami manapság az értéke ellenére is igen nehezen található meg. Ti egy nagyon stabil csapatot tudhattok magatok mögött.
Sz.P.: Rendkívül fontos, hogy aki nálunk akar dolgozni, az akarjon alkotni, mert azt, amit mi csinálunk azt nem csinálják máshol. Ezt nem tanítják gyártói szektorban, ezért esetemben még azt sem tehetem meg, hogy mondjuk elcsábítok valakit valahonnan mert nincsen releváns versenytárs. Hosszú hónapok vagy talán egy év is szükséges ahhoz, hogy valaki nálunk betanuljon és magévá tegye azt gyártási szemléletet, amit mi képviselünk. Talán ennek is köszönhető, hogy stabil a munkaerőgárda és nincs elvándorlás, vagy elfordult is egy év múlva visszajöttek. Az igazsághoz mindenképpen hozzátartozik, hogy az átlagnál anyagilag is jobban megbecsüljük az itt dolgozó szakembereinket. Ma a kétkezi szakmunkának anyagilag is igen magas a respektje, amit el kell fogadni. És itt nem bérfeszültségkeltésről van szó, hanem például arról is, hogy szinte egyáltalán nincsen utánpótlás. Éppen ezért igyekszünk mi magunk kinevelni a szakembereinket.
B.A.: Amikor az üzemben beszélgettünk, akkor említetted, hogy a széria bútorgyártásban egy hálószobai éjjeli szerény elkészítése a szériabútorgyártásban másfél óra. Nálatok egy ilyen elemnek az elkészítése, akár harminc is lehet formától függően. Ma milyen kapacitással működtök és ebben mekkora tartalékok vannak?
Sz.P.: Én soha nem tudtam csak asztalos fejjel gondolkozni és éppen ezért a gyártást sem klasszikus asztalosműhelyként akartam felépíteni. Tudtam azt, hogy egy ilyen üzemnek stabil logisztikai, előkészítői, mérnöki és adminisztrációs hátérrel is kell rendelkeznie. Egy olyan speciális területen, mint az egyedi bútorgyártás nagyon nehéz pontos határidőket adni, hiszen minden egyes darab legyártása más-más munkaóra alatt készül el. A mi vállalatirányítási rendszerünk lehetővé teszi azt, hogy a kollégáink több hétre, de akár több hónapra előre láthassák név szerint lebontva, hogy milyen feladatok és munkák vannak ütemezve. Ez a program hosszú évek tapasztalata alapján lett kifejlesztve, aminek segítségével immáron mindenki nyomon követheti folyamatokat. A dolog érdekessége, hogy ennek a rendszernek a kidolgozása nem egyoldalú igény volt, hanem az itt dolgozó munkatársaink kérése is. A program komplexitását az is igazolja, hogy ez a rendszer az értékesítéssel is össze van hangolva, aminek köszönhetően ma már közel napra pontosan meg tudjuk mondani, hogy a megrendelt bútor mikor készül el.
Ennek a rendszernek hála ma az üzemünknek jól tervezhető a kapacitása, amiben természetesen helyet kapott a tudatos tartalékképzés is, mert én, mi egy még nagyobb trendet álmodtunk meg, mint ahol ma tartunk.
B.A.: Erre ráfűzve, már csak az stílszerű végszó jöhet kérdésként, amit az Évának is feltettem a beszélgetésünk végén hol látod magatokat öt év múlva?
Sz.P.: Azt, hogy itt leszünk öt év múlva az majdnem egészen biztos, de én egy kicsit bátrabb vagyok, a jövőt illetően és hiszem azt, hogy addigra több ilyen üzletünk is lesz, mert két-három ilyen szalon még elfér ebben az országban.