Írta: Barna András Képek: HALASZEVA COLLECTION
Úgy vélem, hogy ha semmi mást nem csinálnék, csak felsorolnám Halász Éva eddigi pályafutásának elismeréseit és azon közismert és prominens személyek nevét, akiknek ruhát tervezett, önmagában már ez is tökéletes fémjele lenne Éva munkásságának. Noha szakmai biográfiája 1994-től indul, az igazi időszámítást a HALASZEVA márka megalapítása jelenti számára, amiről ma túlzás nélkül állítható, hogy az esküvői ruhatervezés és készítés magyarországi Mekkája.
Azt gondolom, hogy a téma nagyon adta volna, hogy egy kellő áhítatot sugárzó helyszínen beszélgessünk, azonban köztünk lévő távolság okán csak a kibertérben lépkedhettünk ez esküvők piros szőnyegén, amihez Éva munkáinak képei társultak virtuális díszletként.
Beszélgetésünk alatt sokszor úgy érzem, arca minden szeglete mosolyog, különösen akkor, amikor a kezdetek kezdetéről beszél. Megismerve pályája történetét azt gondolom, hogy tehetségét tekintve sorsa már gyerekként is eleve elrendeltetett volt, amihez az egykori rajztanára csak nagy lendületet adott.
Számomra mindig nagyon izgalmas megismerni, hogy a tehetség mikor és honnan indul, éppen ezért ez nálam egy sztenderd kérdés is. Szóval, ha lehet így kérdezni: te, hogy álltál pályára?
Azt gondolom, hogy az én nagy szerencsém az volt, hogy az általános iskolában a rajz tanárom észrevette, hogy több tehetség van bennem, mint általában a korosztályomban.
Ugyan mindannyian perspektivikusan látunk, de nem tudunk így rajzolni. Ezt később meg lehet tanulni, de ez nekem mondhatni azonnal és magától ment. Szóval a tanárom szorgalmazta, hogy komolyabban foglalkozzam ezzel a jó képeségemmel, aminek eredményeként odáig jutottam, hogy elkezdtem szobrászkodni. Végül is az általános iskola végén nem volt kérdés, hogy milyen irányba induljak el. Felvételiztem a Pécsi Művészeti gimnáziumba keramikus szakra, azonban itt vett egy csavart dolog, mert kiderült, hogy öt korong van és mi heten vagyunk a tankörben. Mást kellett választanom, így kerültem át a textilesekhez, ami konkrétan egy szőnyeg- és gobelinszövő és -javító szak volt. Az első nap egy világ omlott össze bennem, de visszagondolva ennek köszönhetem azt, hogy ma ott vagyok, ahol vagyok.
Nagyjából sejthető, hogy a gimnázium után az Iparművészeti Főiskolára mentél tovább.
Ez pontosan így volt, ahova elsőre be is kerültem és a bőr a fő-, a másodszakom pedig a ruha volt, így két diplomát szereztem.
A főiskola után merre mentél?
Mi voltunk az a generáció, akiket még hivatalosan gyári tervezőknek képeztek. Azonban azzal kellett szembesülnünk, hogy mire lediplomáztunk, akkora már ruhagyárak szinte nem is voltak, ami megmaradt, az is bérmunkában üzemelt. Gyakorlatilag nem volt felvevőhely annyi tervezőnek, ahány végzett.
Mi lett a hogyantovább?
Egy évig kényszerpihenőn voltam és próbáltam kitalálni, mi legyen, majd hat főiskolai osztálytársammal kitaláltuk, hogy kibérelünk egy üzlethelységet és csinálunk egy saját márkát. Persze fogalmunk sem volt arról, hogyan kell vállalkozni, hiszen ezt akkor – főleg ezen a főiskolán – nem tanították. Így egy elképesztő konstrukcióban együtt, de önálló magánszemélyekként állt össze a csapat. Bevallom, a mai eszemmel nem is tudom, hogy képzeltük ezt akkor. Mindenesetre felállt a rendszer és létrejött az Orlando Collection, ami egy tizennyolc évig remekül üzemelő brand volt. Úgy vélem, a márka kezdeti sikerének a titka abban volt, hogy ráálltunk az üzleti vonalra. Ebben az időben ugyanis nagyon sok multinacionális cég, bank indult idehaza, ahol már nagyon fontos volt a megjelenés. A honi kínálatban minimális volt választék például kosztümökből, ha az ember talált is, akkor abból három fazon volt négy színben. Mi éppen ezért is lovagoltuk meg nagyon a biznisz-vonalat és kis szériában elkezdtünk kissé lazább fazonú kosztümöket tervezni, gyártani. Ennek köszönhetően nagyon gyorsan erős törzsvásárlói hátteret tudhattunk magunk mögött.
Az üzleti vonalból, hogy lett menyasszonyi ruha készítés?
Viccesen azt mondhatnám, hogy felnőttek a vásárlóink, egyre többen mentek férjhez és egyre többször merült fel igényként részükről, hogy varrnánk-e menyasszonyi ruhát is. Egyébként, ahogy a kosztümök esetében, a menyasszonyi ruhák piacán sem volt tervezői ruha, csak kölcsönzői. Noha ez egy teljesen más technológiát képvisel, gyorsan beleástuk magunkat és elkezdtünk esküvői ruhákat is készíteni. Ennek köszönhetően egy-két év alatt vezető ruhatervező cég lettünk ebben a szektorban.
Említetted, hogy az esküvői ruhák más technológiát kívánnak, meg voltak ehhez a feltételek?
Az Orlando ebből a szempontból is egy erős háttérrel rendelkezett. Saját varrodánk, szabászatunk volt, úgyhogy minden a gyártáshoz szükséges feltétel a rendelkezésünkre állt. De nemcsak a háttér fejlődött, hanem cég is. Az első évek tétovázása után komoly vállalkozássá nőttük ki magunkat és egy franchise hálózatot is kiépítettünk. Az idő múlásával az esküvői ruha készítés egyre erősebb láb lett, ezért a figyelmünket is leginkább efelé fordítottuk. Hozzátéve azt, hogy az esküvői ruhák mellett ennek az időszaknak a nagy kedvencei a formaruhák voltak számomra. Az elsők között terveztünk ilyeneket és nagyon sokáig nagy cégek beszállítói voltunk.
Véleményed szerint mi volt az Orlando hosszantartó sikerének a titka?
Jellemzően nagyon jól ráéreztünk a hiányterületekre, ahol nem azzal kellett kezdenünk a munkát, hogy kiszorítsuk a konkurenciát, hanem azzal, hogy kielégítsük a hiányt. Nagyban hozzájárult a sikerhez az is, hogy amikor megcsináltuk az Orlandót, akkor az alapító hat ember nagyon különböző háttérrel jött, különböző tudással, tapasztalattal, ami nem csak színessé tett minket, hanem egyfajta erőt is adott. Ennek további pozitív hozadéka az volt, hogy ezért mi az idők során rengeteget tanultunk egymástól is. Túl ezen, ennek a hat embernek, hat különböző kapcsolati tőkéje is volt, ami főleg az elején nagyon jól jött. Azt már mondanom sem kell, hogy mindegyikünk eszméletlenül hitt ebben az egészben.
Mégis egyszer csak vége lett. Miért?
Egy idő után elkezdett elkopni a csapat, hatból két ember másfelé folytatta, majd jó néhány év munka után a megmaradt kvartettből is újból elment két alapító, úgyhogy a végén már csak ketten vittük a céget. Nagyon sokáig jól is prosperált a dolog, lendületes fejlesztéseink voltak, aztán eljött egy olyan pont, amikor azt éreztem, hogy nagyon eltávolodtunk egymástól és már a céljaink sem közösek. Némi szentimentalizmussal a lelkemben nagyon sokáig azt hittem, hogy meg lehet fordítani ezt a dolgot és minden úgy megy majd, mint régen. A sok küzdelem ellenére be kellett látnom, hogy szélmalomharcot vívok és bármennyire is fáj, el kell engednem ezt az egészet. Az Orlando ajtaján kilépve, beléptem egy másik ajtón és 2012-ben elindítottam a saját brandemet, a HALASZEVA COLLECTION-t.
Azok az alapító tagok, akik később kiváltak a cégből, hasonló területen helyezkedtek el, ab ovo versenytársai lettetek egymásnak?
Összességében mindenki megtalálta a maga útját. Hatunk közül ketten maradtunk az egyedi tervezésű esküvői piacon én és a Daalarna, aki tulajdonképpen a legnagyobb konkurenciám. Ők rendkívül jól felépítették a márkájukat mindenféle szempontból és nem utolsó sorban volt tíz év előnyük. Ezalatt az egy évtized alatt annyira megerősödtek, hogy nekem nem lett volna értelme ezzel konkurálni, viszont azt tudtam, hogy az esküvői ruhaiparban akarok maradni.
Mit találtál ki, mi lett az új koncepciód, ami stílusod mellett egyedivé tett téged?
Egyetlen rést láttam a pajzson, ezért elhatároztam, hogy a HALASZEVA COLLECTION-t egy nagyon személyes brand-ként építem fel, ahol megrendelő először és minden esetben velem találkozik majd. Az évek alatt bebizonyosodott, hogy ez egy nagyon jó döntés volt, ami úgy tett versenytársakká minket a Daalarnával, hogy eközben mégsem konkurálunk egymással. Hogy ez mennyire így van, vagy így lett, az is igazolja, hogy nekünk nincsen konfliktusunk egymással.
Magyarázni sem kell, az esküvői piac iparággá fejlődött, amiben nagyon komoly szerepet kap a szolgáltatás, ugyanakkor azt gondolom, hogy valahol mindenki a ruhával kezdi a szervezést. Ugyan felvevőpiac évről-évre változik, de nagyjából megbecsülhető, hogy ebből hányan választják a prémium kategóriát?
Ha az iparágból csak a ruhákat nézem, akkor elmondható, hogy az évek során ez a kör is nagyon kiszélesedett. Ebből az egészből egy jelentős részt felszippantanak a kölcsönzők, akik pedig a készíttetés mellett döntenek, azok közül is sokan az egyszerűbb és az olcsóbb utat választva fénykép alapján varratnak maguknak ruhát. Mindennek ellenére a topkategóriát választók köre is minden évben emelkedik, én úgy saccolom, hogy egy-két ezer ilyen megrendelőről beszélhetünk.
Azt gondolom, hogy mindenki úgy megy neki egy házasságnak, hogy az egyszeri dolog. Ennek okán racionálisabb döntés mondjuk kölcsönözni, ezzel szemben – ahogy mondtad – sokan mégis csináltatás mellett döntenek, miért?
Kérdésed első részére reflektálva: valóban mindenki egyszerinek gondolja ezt az eseményt, aminek legfeljebb csak az mondhat ellent, hogy nekem például vannak törzsvásárlóim.
A viccet félretéve: akik hozzánk jönnek ruhát készíttetni, azoknál általában már magasabb árkategóriájú esküvőkről szokott szó lenni. Egy öt-tíz milliós költségvetésű esküvő esetében a kölcsönzői és a készített ruha között nem lesz releváns különbség, ami megéri az egyediséget.
Milyen árakról beszélünk?
Egy jó színvonalú kölcsönzőben nagyjából 200-250 ezer forint a ruhabérlet egy hétvégére, minden újabb plusz nap további költség. A készített ruhák ára átlagosan 350-450* ezer forint között mozoghat, és ebből az összegből már igen látványos darabokat ki lehet hozni. Hozzátehetjük, sőt hozzá is kell tennünk, hogy ez az ár jelentősen emelkedhet akkor, ha megrendelőnek extra igényei is vannak.
A mellékelt számokból is látszik, hogy nem beszélünk nagy különbségekről, ráadásul az egyedi készítés további előnyei, hogy abból az anyagból van, amit a megrendelő szeretne, tökéletesen rá van szabva és senki nem viselte előtte, hogy csak néhány pozitívumot emeljek ki.
Nálad, hogy működik a rendszer, az anyagban látod meg a ruhát vagy megnézed az anyagot és azt, akinek tervezed, úgy látod meg a ruhát? Milyen mechanizmusok dolgoznak ilyenkor benned?
Én nem az típus vagyok, aki, ha valaki belép ajtón akkor azonnal megmondja milyen ruha áll jó neki. Van egy nagy mintakollekciónk, amit fel lehet próbálni. Ezek után már nagyjából látni lehet az irányt és én is jobban látom az alakot, mint mondjuk akkor, amikor farmer-pólóban van valaki. Ilyenkor az is látszik már, hogy mit tud a menyasszony jól viselni és mit kevésbé. Az én legfontosabb dolgom tehát ilyenkor nem más, mint figyelni a reakciókat, mivel nagyon meglátszik egy nőn, amikor valamiben jól érzi magát és valami nagyon tetszik neki.
Közbevetőleg: Van itthon megfelelő olyan háttéripar, akik tudnak megfelelő minőségű alapanyaggal szolgálni?
Szerencsére van már jó pár olyan cég, akik rájöttek arra, hogy érdemes menyasszonyi ruha-alapanyagokkal foglalkozni. Sokan rájöttek arra is, hogy ha például behoznak egy karteres csipkét, azzal úgy tud a készítőnek egyfajta exkluzivitást is adni, ha az adott csipkét máshol nem értékesíti. Összességében úgy vélem, hogy idehaza nagyjából már mindent be lehet szerezni. Persze ki lehet menni külföldi vásárokra is, de ott mennyiséget kell venni, tehát az nem biztos, hogy a legjobb út. Mindenesetre jó, hogy jellemzően minden cégnek van már utazó ügynöke, akik hozzák a mintákat, ezek számomra az igazi csemegézés pillanatai.
Amikor eljön a tervezés pillanata, azonnal a kezedben van stílus, a fazon?
Azt gondolom, hogy szerintem igen, de rettentő fontos a kémia. Ha a megrendelővel megvan az összhang, akkor az első pillanattól kezdve „siklik” a ruha kezem alatt, akár a tervezési, akár a készítési fázisról legyen szó. Talán egy kicsit spirituálisan hangzik, de ha ebbe az összhangba homokszem kerül, akkor a ruha készítésébe is belebújik a kisördög és mindig lesz vele valami probléma.
Az esküvő piacon vannak-e trendek és ha igen, akkor te, ti ezt tudjátok-e befolyásolni?
Van esküvői ruha trend, de ez nem változik olyan brutális mértékben, mint más ruhák esetében. Itt mindig vannak és meg is maradnak az alapvonulatok, például a csipke vagy nagy tüll szoknya. A trendiséget jellemzően az új alapanyagok megjelenése jelenti, például ilyen volt a néhány évvel ezelőtt megjelenő „illúzió tüll” is, ami egy olyan áttetsző testszínű anyag, amit korábban a műkorcsolyázók ruháinál láthattunk. De a 21. századi változatát már teljesen tökéletesre fejlesztették. Szóval az egyik oldalról a technológiák mozgatják irányokat, a másik oldalról, pedig az erősebb stúdiók saját maguk által megteremtett iránya és stílusvilága. Ebbe a ki-ki által képviselt egyedi formanyelvbe szivárognak be a külföldi trendek egyes motívumai is.
A fazonban van tehát egy tekintélyes mozgástér, a színek esetében ezzel mennyiben lehet játszani?
Vera Wang volt az, akik legelőször elkezdett a színekkel játszani. Minden évben betett a kollekciójába egy nagyon durva színt, lett nagyon fekete és nagyon piros is, hogy csak kettőt emeljek ki. Érdekes és talán senki sem számított arra, hogy a világ is szépen elkezdett menni ezután. Ma azt gondolom, hogy az ő pozitív devianciájának hatása is kellett ahhoz, hogy a mostani menyasszonyok is bátrabbak legyenek, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt voltak. Persze a szemléletformálásban óriási szerepe van az internetnek is.
Adódik a kérdés: rád is volt valamilyen hatással ez a vonal?
Néhány évvel ezelőtt csináltam egy kollekciót, amiben erős volt a tengerkék hatás. Imádom a tengert, az egyik legkedvesebb helyem Santorini a maga nagyon kék és nagyon fehér színvilágával. Visszatérve: elkészítettem ebből színkombinációból öt-hat ruhát és a legnagyobb meglepetésünkre az első megrendelésünk rögtön egy ilyen kék ruha lett. Szóval nagyot ütött, ami egyben igazolta azt is, hogy vannak bátor menyasszonyok, akiknek imponált a ruha különlegessége és mássága.
A HALASZEVA COLLECTION a jövőben tovább nő, vagy úgy gondolod, hogy egy pontot nem akarsz már átlépni, mert van más is a fejedben? Mindezt azért kérdezem, mert olyan szüntelenül mozgásban lévő alkatnak tűnsz, akiben mindig van egy ötlet.
Érdekes, hogy erre rákérdeztél, mert sok minden van a fejemben. Nagy sikerként élem meg, hogy a HALASZEVA COLLECTION-t sikerült oda pozícionálnom, ahova szerettem volna. Azt viszont semmiképpen sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy idő után szükségszerű töltekezni, inspirálódni, mert ellenkező esetben önmagunk ismétlésébe esünk és ez akár kiégéshez is vezethet. Most eljutottam arra a pontra, amikor már vannak bennem körvonalak a jövőre nézve, amiben már vannak kimondott és kimondatlan részek is.
A pandémia kényszerű apatikus időszakának a jó része az volt, hogy több időm volt gondolkozni és végignézni a márka elmúlt tíz évét, amiben rengeteg értéket fedeztem fel, amit reményeim szerint át tudok örökíteni a következő évtizedre is. Ebben még erősebb lesz az exkluzivitás és ennek szellemében már formálódik bennem egy új kollekció is.
Az hittem, hogy ebben a feltöltődésben visszatérsz majd a kerámiázáshoz, ami nemcsak másfajta feltöltődést jelent, hanem szépen keretbe foglalta volna beszélgetésünket is.
A kerámiázáshoz semmiképpen nem térek vissza, a művészi vonal a festővásznon kell majd életre terveim szerint, mert ez a másfajta alkotási vágy már nagyon hiányzik nekem.
*az interjú 2021-ben készült