A Los Angelesben élő belga művész, Katrien Van Der Schueren új, helyspecifikus alkotása különleges módon lépi át az építészet és a szobrászat közötti határt. A Bel Air egyik privát rezidenciáján megvalósult monumentális beton dombormű nem egyszerűen egy műtárgyként került az otthonba, hanem közvetlenül az épület meglévő szerkezetéből született meg, egy lift környezetét, a teraszt és a kertet kapcsolva össze egyetlen vizuális és anyagi kompozícióban.
A megrendelés Angella Nazarian író, filantróp és műgyűjtő, valamint férje, David Nazarian magángyűjteményének részeként készült. Van Der Schueren az épület egyik funkcionális elemét alakította át karakteres művészeti élménnyé, a felső terasz és az alsó kert közötti közlekedési útvonalból pedig olyan tér született, amely már nem pusztán összeköt két szintet, hanem önálló atmoszférát teremt.
A monumentális relief szálakkal erősített betonból és kompozit üvegből készült, teljes egészében a helyszínen, kézi munkával formálva. A művész hónapokon keresztül dolgozott rajta, a beton egymást követő rétegeit közvetlenül az épület szerkezetére vitte fel, majd addig alakította és faragta a felületet, amíg elő nem tűntek a hosszúkás, organikus formák. A technika megőrzi az alkotás kézjegyét, miközben az anyag végleges megszilárdulása egészen más idődimenziót képvisel.
A mű Katrien Van Der Schueren Future Ruins sorozatának része, amely azt vizsgálja, miként rakódik egymásra az anyag, az emlékezet és az idő egy tárgy vagy épület történetében. A művész számára a helyspecifikus alkotás nem egy kész tér utólagos díszítése, hanem együttműködés az adott épülettel és környezettel. Ezt az elvet egy kültéri betonasztal is továbbviszi, amely Pauline Moghavem belsőépítésszel együttműködésben készült, és ugyanazt az anyaghasználatot kapcsolja össze a kerttel.
A természetes betonfelület visszafogott ellenpontot alkot a rezidencia buja kertjével, miközben a kompozit üveg beágyazott darabjai visszaverik és megtörik a kaliforniai napfényt. A felület így a napszakokkal együtt változik, és folyamatosan más arcát mutatja.
A Future Ruins egyik legfontosabb gondolata éppen az, hogy az alkotás nem akar változatlan maradni. Az időjárás, a fény és a természet fokozatosan alakítja majd a felületét, így a mű nemcsak az épület részévé válik, hanem annak történetét is magába fogadja. Van Der Schueren munkája ezzel olyan kortárs luxuskörnyezetet teremt, ahol az építészet és a művészet nem különálló elemekként jelennek meg, hanem együtt változó, élő környezetet alkotnak.