A Washington állambeli Key-félszigeten, egy egykor elhanyagolt telken látunk átalakulást ezzel a mwworks építészstúdió által tervezett Longbranch-házzal. A korábban egy sor támfallal és egy elavult házzal elcsúfított telek új életre kelt, az ügyfelek régóta tartó szeretetének köszönhetően. Mivel harmincöt éven át gyakran látogattak egy közeli tengerparti faházat, egy olyan új otthont álmodtak meg, amely befogadja a családjukat, a nevelt kutyáikat, a lovakat és az idelátogató szeretteiket. Ám elképzelésük túlmutatott az egyszerű építkezésen – olyan lakást kívántak, amely harmonizál a környező tájjal.
Ezt az elképzelést követve a mwworks olyan otthont hozott létre, amely minden, csak nem hivalkodó. Az út felől közeledve a látogatókat egy kavicsos felhajtóút fogadja, amely egy szerény pajta mellett kanyarog. Maga a ház az utolsó pillanatig rejtve marad. Csak a beültetett tető bukkan fel egy pillanatra a dombok között, amely a természetes rétet utánozza, és a folytonosság érzetét kelti. Ez a finom tervezés a tájat helyezi előtérbe, lehetővé téve a természetnek, hogy a középpontba kerüljön.
Az építészek nagy gondot fordítottak arra, hogy a meglévő környezetet csak minimálisan zavarják. A tervezésbe magas fenyőfákat építettek be, amelyek a bejáratnál nagyszerű oszlopokként működnek. Maga az épület gondosan elhelyezett cölöpökön és gerendákon nyugszik, lehetővé téve ezen óriások gyökereinek zavartalan virágzását. A házba vezető híd tovább nyitja a belső tereket az erdőkre való kilátással, hangsúlyozva a kívánt harmóniát.
A Longbranch House-ba belépve olyan, mintha egy keretbe foglalt tájképbe lépnénk. A nyitott alaprajzból akadálytalan kilátás nyílik a környező rétekre és a Case Inletre. Minden helyiséget úgy terveztek, hogy elősegítse az egyedi kapcsolatot a külvilággal, a meghitt zugoktól a tágas lakóterekig.
A házban használt anyagok a természeti környezetet tükrözik. A főszerkezetet durva betonkeverékből öntötték, tükrözve a táj folyékonyságát. Ez kontrasztban áll a magánterületeken sötétre pácolt cédrusburkolattal, míg a szabadon hagyott Douglas fenyőgerendák pavilonszerű érzetet keltenek a lakótérben.
A nagy ablakok finoman keretezettek, minimalizálva vizuális hatásukat és hangsúlyozva a becsületes építési módszereket.
A Longbranch-ház elkészültével az egykor széttöredezett földterület újra összeállt. Az erdő és a rét most átöleli a lakást, és egy nyugodt visszavonulási helyet teremt az erdőben.
A természetes anyagok használata és a részletekre való odafigyelés tovább fokozza az időtlenség érzését. Így az otthon az épített tér és a természeti világ szépsége közötti sikeres kapcsolatot példázza.