Francis Ford Coppola filmrendező a Keresztapa című eposzával filmtörténelmet írt, de lánya, Sofia Coppola is híres finoman érzékeny, sajátos tempójú filmjeiről. És mit tett még Coppola? Dobozba zárta Sofiát! Igaz, Sofia egy bor Coppola borászatában, de még így is durván hangzik. Csúcsminőség sörösdobozban? Ki hallott még ilyet? Előtte senki, de Coppola 2002-ben történelmet csinált, és mára évente 180%-al nő az aludobozos borok száma az USA-ban.
15 éve még a csavarzár is eretnek gondolat volt
Ma pedig vannak éttermek, ahol nem is tartanak dugóhúzót. Aki egykor sírva temette a dugóhúzó és a parafa általi romantikát, ma már szemrebbenés nélkül élvezi a másodpercek alatt bontható csavarzár áldását. Ma senki nem tudja elképzelni, hogy egy minőségi magyar bor háromdecis dobozból kerüljön pohárba, pedig van pár elég nyomós érv.
Novemberben egyedüli magyarként vettem részt az amszterdami World Bulk Wine Exhibition (azaz a folyóborok nemzetközi kiállítása) borversenyén, amelyet több izgalmas előadás követett, az egyik pedig kimagasló volt, engem meggyőzött, és most bizonyára sokan nem értenek egyet velem, de igenis azt gondolom, hogy aki itthon elsőnek meglépi a dobozosbor bizniszt, az csúcsokat döngethet – persze ehhez átgondolt kommunikációra is szükség van. És akkor jöjjenek az érvek.
1, Nem a palackos bortól, hanem a sörtől / üdítőtől vesz el piacot
Dr. Robert L. Williams marketingprofesszor, a téma előadója csapatával már két komoly felmérésen van túl, és az egyik legfontosabb tanulság, hogy az aludobozos bor nemcsak a milleneumi nemzedék számára vonzó, hanem minden borvásárló korosztály számára tetszetős alternatíva. Még érdekesebb a helyzet: a dobozos bor szituációkat hódít.
Mit is jelent ez? Millió olyan helyzet van, amikor az amúgy borszerető emberek nem bort fogyasztanak. Focimeccsen, strandon, túrázáskor – az ember bizony nem bajlódik a pohár+palack+bontó cirkusszal, inkább bedob pár dobozos sört vagy kólát egy kisebb hűtőtáskába. Pedig, ha ilyenkor létező alternatíva lenne egy üde dobozos Irsai vagy egy ropogós rozé, esetleg buborékkal, pláne csinos design-nal, nos hát akkor sokan félretennék a kólát…
2, Ma olyan ciki a nehéz palack, mint a nercbunda
Egykor státusszimbólum volt, ma már kevesen veszik fel a nercbundát, hiszen az állatvédők nagy eséllyel percek alatt elcsúfítják, de legalábbis kicikizik a bunda viselőjét. Jancis Robinson már évekkel ezelőtt kikelt a nehéz palackok ellen, amelyeket a dél-amerikai csúcsborászatok előszeretettel használnak, de itthon is van rá példa. A súlyos palack több üveget igényel, több energia az előállítása, szállítása, újrahasznosítása, és ugyan mi szükség minderre? Hiszen nem a súlyos palack teszi komollyá a bort. Sokak szerint a túlsúlyos palack kicsit olyan, mint mikor egy kis potenciállal rendelkező férfi nagy autót vesz… Az alucsomagolás egyik előnye, hogy az üvegnél sokkal kisebb súlyú, így szállítása kisebb környezetterheléssel jár, és nagyon hamar újrahasznosítható, 100%-ban, örökké, persze ennek feltétele, hogy összegyűjtsék, de az aludobozok összepréselése és szelektív gyűjtése szerencsére már meglehetősen elterjedt. Kreatív szempontból is előnyös, ugyanis a dobos teljes egészében brandingelhető viszonylag alacsony költséggel.
3, Íze mint a vas? Ugyan!
Az kétségtelen, hogy az aludobozos borkészítésnél néhány dologra fokozottan ügyelni kell. Ana Diogo Draper, az Artesa Vineyard borászati igazgatója szerint a legfontosabb, hogy alacsony kén- és réztartalma legyen a bornak, ugyanis ezek az anyagok reakcióba léphetnek az alumíniummal. Arra is figyelni kell, hogy a sokáig jégen tartott dobozos borokban könnyen kiválhat a borkő, főleg a kisebb dobozok esetében (többféle méretű dobozos borok kaphatók, a felmérések szerint a 250 ml-es a legnépszerűbb). Aki viszont a fémes íz miatt aggódna, azt Williams professzor két vakteszttel tudja megnyugtatni, amelyeken összesen 86 borértő kóstolt vakon különböző borokat párba állítva. A bírálók legnagyobb része nem tudott különbséget tenni a palackból és dobozból szervírozott borok közt, az egyiket vagy másikat előnyben részesítők közötti különbség pedig elenyésző.
4, Folyóbort oké, de minőségi bort?
Az amszterdami előadáson kóstoltunk is, és a legnagyobb meglepetést ez okozta: egytől egyig remek borok kerültek a poharamba, nem is értettem, hogy mi köze ezeknek a Bulk Wine témához. (Azóta már tudom, hogy a ’Bulk Wine’ sem silány folyóbort jelent, hanem ’folyóborként értékesített bort, amelyet az eladási helyen palackoznak’, és ami sok esetben abszolút magas minőségű.) Így volt ez a dobozos borokkal is, a Hogwash nevű pinot noir rozé Kaliforniából például 9 USA dollárba kerül dobozonként, ami 300 ml borért nem rossz ár (nem véletlen, a bor egy igazán nagy hírű borászat, a Tuck Bestoffer Estate „játéka”, amely nem mellesleg egy vagyont hozott a házhoz). És ez volt az egyik legmeggyőzőbb érv számomra: az USA-ban az aludobozos bor nem egyenlő az egyszerű, jó ivású borral, a dobozosok jelentős része igazi nagyágyú, és az is jellemző, hogy egy bizonyos bort üvegpalackban és dobozban is meg lehet venni. Vagyis, ha valaki megszeret egy könnyű, fűszeres kadarkát, amelyet gyakran bont fel lecsós túrós csusza mellé, miért ne vihetne magával ugyanazt az egész napos horgászáshoz dobozban?
Ez így van, nyilván nem engedi meg a Villányi Franc termékleírása az aludobozt, és persze, a Villányi Franc továbbra is legyen palackban, kikericcsel, nem kérdés. Az amszterdami előadók is óva intettek attól, hogy hosszú érlelési potenciállal rendelkező bort aludobozba tegyünk. Nem arra való. Viszont bőven van még „játszótér”. Én úgy vélem, sőt hiszem, hogy a környezettudatos gondolkodás lassan felülírja a legtöbb tradíciót. Hiába parádés egy kétkilós üvegpalack, egyre kevesebben helyeslik a létét, és minden alternatív csomagolás nagyobb figyelmet fog kapni attól a nemzedéktől, amelyik a klímaváltozás híreit hallva nő fel.