A Shir Dal Retreat egy iráni építész, Mohamad Rasoul Moosapour menedéke. Félig nyitott, „úszó” pihenőtér egy sűrű erdő közepén, ahol az építészet határai feloldódnak, és a térélményt a természet ritmusa hangolja. Nem állandó lakhely, hanem ráhangolódásra, elcsendesedésre tervezett, átmeneti pihenő.
A Shir Dal térlogikája a belső és külső közti határt gyakorlatilag megszünteti. A padlók, tetősíkok és elválasztó felületek mind külön funkciót hordoznak, mégis folyamatos kölcsönhatásban állnak a környezettel: a padló a tájba nyúlik, a tető a lombkorona felé billen, a minimális paravánok tagolnak, de nem zárnak.
A koncepció szíve egy fából készült platform, amely leválik a fő szerkezetről és szabadon úszik a vízen.
A fizikai elmozdulás tudatosítást hív elő, a kimozdulás–visszatérés ciklusa meditatív, a jelenre hangoló ritmust teremt, így a menedék egyszerre szorgalmaz testi és pszichés átmeneteket, elszakítva a megszokott mintáktól.
A „szervezetként” működő építészeti elemek koherens, élő egészet hoznak létre, amelyben a hangsúly a megélt élményre kerül, nem az épített forma dominanciájára.