Matias Karsikas különleges szemléletet hoz a szobrászatba, ötvözve az üveget, fát és kerámiát olyan alkotásokat létrehozva, amelyek egyszerre természetesek és másvilágiak. Munkáit az anyagok iránti mély tisztelet jellemzi, hagyva, hogy minden elem a saját szerepét töltse be a kompozícióban. Ennek eredményeként olyan szobrokat készít, amelyek az organikus és a mesterséges határán egyensúlyoznak, egyszerre ünnepelve a természet ellenálló képességét és az emberi beavatkozás nyomait a világban.
Első pillantásra Karsikas növényi ihletésű szobrai absztrakt virág- és lombozatformáknak tűnhetnek, de közelebbről szemlélve sokkal összetettebb kapcsolat bontakozik ki a textúrák és az anyagok között. Élénk, kézzel fújt üveg alkotja virágkompozícióinak szirmait, amelyek tökéletes kidolgozottságukkal és fényes felületükkel egyfajta rendezettséget sugallnak, míg a nyers, megmunkálatlan fa töredékei ezt az harmóniát zavarják meg rusztikus éleikkel.
Az apró, égetett agyagdarabok ismétlődő mintákban bukkannak elő, hasonlóan egy virág apró szirmaihoz. Ez a precizitás és tökéletlenség közötti feszültség különleges élettel tölti meg a műveit.
Karsikas textúrák iránti vonzalma nemcsak a formában, hanem a felületek kidolgozásában is megmutatkozik. Saját mázakat fejlesztett ki, hogy a zuzmó és moha felszínét utánozza, így kerámiái szinte beleolvadnak a természetes környezetbe. „Jäkälä” és „Sammal” című munkái ezt a technikai tudást példázzák: a foltos zöld árnyalatok a növényvilág szabálytalan mintázatait idézik. Az anyagok ilyen finom manipulálásával eléri, hogy kézzel készült művei megtévesztően természetesnek hassanak, mintha valóban az erdő talajáról származnának.
Egyedi természet-újraértelmező látásmódja új dimenzióba lépett első nagyszabású köztéri alkotásával, a „Peukaloisen puutarha” installációval, amely egy helsinki óvoda falait díszíti. A cím magyarul „Hüvelyk Matyi kertje”, utalva arra, hogy a kisgyermekek hogyan tapasztalják meg a világot – ahol minden óriásinak, varázslatosnak és felfedezésre várónak tűnik.
A kompozícióban szobrászati virágok, bogyók és borsószemek jelennek meg különböző méretarányokban, így teremtve meg a gyermekkori csodálkozás érzését. Ez a mű tökéletes példája annak, hogy Karsikas nem csupán a természetet idézi meg, hanem az emlékezet és észlelés rétegeit is beépíti munkáiba, a mindennapi formákat rendkívülivé alakítva.
A Finn Üvegmúzeumban rendezett első nagy kiállítása után Karsikas tovább feszegeti a kreatív határokat. Jelenleg két új köztéri művészeti projekten dolgozik, amelyek ígéretesen hordozzák magukban az ő egyedi kézműves hagyományait, innovációt és az anyagok iránti mély érzékenységet ötvöző látásmódját.