A „lehetetlen” szerkezetek koncepcióiban bővelkedő előjelek és csodák által lenyűgözve Kaveh Najafian az AI tervezési eszközeit veszi igénybe, hogy átlépje a valós és irreális közötti határokat.
Az építész a Midjourney szöveg-kép program segítségével a szürreális és kísérleti bútortervezés új birodalmát képzeli el. A Louhi társalgószék-sorozat a lehetetlen formák és anyagok lenyűgöző összeolvadását valósítja meg olyan akaratlan kompozíciókban, amelyek egyszerre ismerősek, mégis furcsák és diszfunkcionálisak.
A finn mitológiában szereplő, alakváltó királynőről elnevezett kollekció a mesterséges intelligencia által generált design feltörekvő hullámát és a bejuttatott ötletek konceptualizálásának innovatív módját foglalja magába. Kaveh Najafian konceptuális székei „lehetetlen” és nem praktikus szerkezetekként jelennek meg, ahol a forma a funkciót meghaladóan érvényesül – a nem szándékos kísérletezés szürreális eredménye.
Kaveh Najafian úgy látja, hogy a mesterséges intelligencia által támogatott művészet és építészet közelmúltbeli térhódítása radikálisan megváltoztatta a tervezői gyakorlatot, amely a kivitelezhetetlen és az elképzelhető, valamint a valós és az irreális között ingadozik.
Az építész legújabb sorozatában a szándékok és a lehetetlen megvalósításának fogalmait vizsgálja, amelyek a feltörekvő eszközökkel, például a Midjourney-vel kiegészülve határtalan utakat nyitottak a kreatív képzelet és kifejezésmód előtt a funkcionalitáson és a praktikumon túl. „A mesterséges intelligencia művészetében minden lehet minden, minden lehetséges, de mindez egy lehetetlen világban” – kommentálja.
„A mesterséges intelligencia által támogatott művészet és építészet azonban hirtelen egy eddig feltérképezetlen térbe helyezte a koncepciót. Itt nincsenek valós és irreális dolgok, egyszerűen azért, mert az alkotás mögött nem egyértelmű a szándék, vagy jobban mondva, eleve nincsenek is szándékok” – mondja Kaveh Najafian.
„Nincsenek referenciák, amelyeket össze lehetne hasonlítani, nincsenek többé csataterek. Minden kép, amelyet a mesterséges intelligencia a fejlődés jelenlegi szakaszában készít, olyan, mint egy szupertehetséges 4 éves gyerek festménye.
Lehetetlen megmondani, hogy például egy asztal a gyermekfestményen valódi-e vagy sem, nem a rossz technika vagy a pontosság hiánya miatt, hanem egyszerűen azért, mert a legtöbbször nem az a szándékunk, hogy asztal legyen, ahogyan mi értjük, és ez adja a hitelességet és a kifinomúltságot a gyermekfestményeknek.”