A Triumph egyike azon kevés brit autógyáraknak, amelyek valóban feltörték az amerikai fogyasztói kódot. Az 1950-es és 1960-as években TR modelljei az MG kétüléses riválisaival küzdöttek az amerikai vásárlók szívéért és pénztárcájáért. Ez volt a brit sportautók aranykora, majd 1984-ben a márka teljesen visszavonult.
2023-ban, azonban egy új Triumph roadster bemutatásával úgy tűnik újraéled. A márka 100. évfordulójának megünneplésére készült elektromos, együléses TR25 nyilvánvalóan koncepcióautó – legalábbis egyelőre. Ugyanakkor a BMW Group támogatja, amely a Triumph Motor Company nevet birtokolja, és – hogy ne feledjük – a brit márkák újjáélesztésében is komoly tapasztalatokkal rendelkezik (Mini, Rolls-Royce).
A TR25-öt a londoni székhelyű Makkina autóipari tervezőiroda készítette. Nem ismerős a név? A Makkina általában a színfalak mögött dolgozik az autógyártóknak, munkáját szigorú titoktartási megállapodások védik. Ez a cég első nyilvános projektje, és egyben a Makkina 25. évfordulójának is emléket állít (ahogyan azt az autó nomenklatúrája is tükrözi).
A projekthez az inspirációt a klasszikus Triumph TR2 adta. Az 1953-ban bemutatott modell volt az első TR (Triumph Roadster) modell – és az első Triumph, amelyet Amerika a szívébe zárt. Pontosabban, a TR25 a híres Jabbeke TR2-ből merít, amely még abban az évben megdöntötte a szériaautó sebességi világrekordját. Számos riporter és fotós szemtanúja volt, és 200 km/órás sebességet ért el a belgiumi Jabbeke autópályán.
Az aerodinamika javítása érdekében a Jabbeke TR2-t együlésessé alakították át egy fém pilótafülkefedél segítségével. A TR25 alváza és karosszériapaneljei teljes egészében szénszálas anyagból készültek, de a jármű ugyanazzal az elrendezéssel rendelkezik, mint elődje, hogy „hangsúlyozzák, hogy ez az autó a tiszta vezetési élményről szól” – olvasható a hivatalos közleményben. Hasznos, hogy a felső panel eltávolításával egy további kihajtható ugrós ülés is láthatóvá válik, bár ez leginkább rövid népek és rövid utak számára alkalmas.
A TR25 formaterve ötvözi a klasszikus és a futurisztikus elemeket. A bogárszemű fényszórók és a lekerekített sárvédők nyilvánvalóan a TR2-re utalnak, míg a szögletes 21 colos könnyűfém keréktárcsák, az ollós ajtók és a légellenállást fokozó LED-es hátsó lámpák tiszta koncepcióautós vonások. A kitett szénszálas hátsó támlában tolatókamera található, és az autó egyetlen engedménye az időjárásvédelemnek az apró légyfogó képernyő. Jobb, ha napszemüveget, vagy esetleg egy repülőszemüveget is csomagolunk.
A pilótafülke belsejében – a minimalista esztétikát a sok kék bőr és a festetlen fém határozza meg – az újragondolt Triumph a vezetési élmény fokozására összpontosít. A vezetőülés fix, de a kormánykerék és a pedálok egyaránt csúsztathatóak, így még a két méteresnél magasabbak is kényelmesen elhelyezkedhetnek. A gyönyörű küllős kormánykerék – önközpontosító tárcsával – szintén a Jabbeke TR2-re utal, és mögötte egy kis digitális kijelző található. Az autó középső gerincén három, a vezetési módok kiválasztására szolgáló kapcsolót is találunk.
A TR2-ben lévő durva, 2,0 literes négyhengeres motorral ellentétben Makkina roadstere teljesen elektromos. A 42,2 kWh-s akkumulátor és a hátulra szerelt villanymotor egyenesen a BMW i3-asból származik, 181 lóerős teljesítménye pedig kétszerese a klasszikus elődjének és 5,2 másodperc alatt teszi meg a nulláról a 100 km/órára történő gyorsulást. A TR25 szerény 185 km/órás maximuma azonban 1953-ban sem döntött volna sebességrekordot, nemhogy ma.
A Makkina alapítója és igazgatója, Michael Ani számára a BMW i3 tökéletes alapot jelentett egy egyszerűbbé vált roadsterhez. Ani akkor vásárolt egy i3-ast, amikor az autó először mutatkozott be a 2013-as Frankfurti Autószalonon, és azóta is vezet egyet. „Az i3-as platformja bizonyítja, hogy elektromos autót vezetni szórakoztató lehet” – mondja. „Az azonnali nyomaték, a gyorsulás, az agilitás és a csend kombinációja most is ugyanolyan meggyőző, mint valaha.”
A TR25 nagyszerű bemutatója a Makkina formatervezői tehetségének, és meggyőző elképzelés egy fenntartható és viszonylag megfizethető árú sportautóról. Hogy ez minden, amit képvisel, az nem világos, bár a Triumph név még mindig rengeteg autórajongó számára rezonál az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Mi csak reméljük, hogy lesz alkalmunk vezetni.