Sencsen egyik különleges kulturális fejlesztése hamarosan új értelmet adhat annak, hogyan gondolkodunk a sűrűn beépített városi környezetről. Az MVRDV által tervezett Bihailou Art Village egy vegyes funkciójú kulturális és kereskedelmi központ lesz Shatoujiao városrészben, néhány lépésre a Shenzhen és Hongkong közötti határtól. A látványos, színes épület egymásra helyezett, szabálytalan formájú elemekből áll, amelyek különálló házakként jelennek meg, együtt pedig egy háromdimenziós városi falut alkotnak.
A koncepció alapja a Vertical Village, vagyis a függőleges falu gondolata, amelyet az MVRDV és a The Why Factory kutatóintézet közösen dolgozott ki még 2011-ben. Az elképzelés eredetileg arra keresett választ, miként lehetne az ázsiai nagyvárosok egyre gyorsuló sűrűsödését úgy kezelni, hogy közben ne vesszen el a hagyományos falvakra jellemző egyediség és közösségi jelleg. A modell lényege az volt, hogy a különálló otthonokat egymás fölé helyezve létrejöjjön a városi sűrűség, miközben minden lakó saját bejárattal, természetes fénnyel és kilátással rendelkezik.
A sencseni projekt ezt az ötletet ülteti át kulturális és kereskedelmi környezetbe. Ahelyett, hogy egyetlen hatalmas épülettömeg foglalná el a teret, az Art Village kisebb egységekre bomlik, amelyek méretükben és megjelenésükben is kapcsolódnak Shatoujiao változatos épületállományához. A különböző funkciók saját karaktert kapnak, amelyet az adott egység formája, színe és anyaghasználata határoz meg. A tervezők ehhez a környező épületek, valamint a telken korábban működő Bihailou étterem színeiből és formáiból is merítettek.
Az egyes épületrészeket ráadásul nem csupán látvány alapján alakították ki. Mindegyik úgy készült, hogy megfeleljen az általa befogadott funkciónak. A többfunkciós színház például nagy, kétszintes térrel rendelkezik, ahol a visszahúzható ülések eltávolításával kiállítótér alakítható ki. A padlótól a mennyezetig érő üvegfelület pedig közvetlen kapcsolatot teremt a szomszédos térrel, így a bent zajló események és a városi élet látványosan összekapcsolódhatnak. A kisebb egységekben üzletek és éttermek kapnak helyet.
Az épület egyik legfontosabb újítása azonban nem feltétlenül az, amit elsőként észreveszünk rajta. Minden egyes házrész saját bejárattal rendelkezik, így a közlekedési terek tulajdonképpen a nyilvános tér részévé válnak. A lépcsők, mozgólépcsők, rámpák és átjárók a nap minden szakában hozzáférhetők lesznek, miközben a látogatók az egymás fölé rendezett épületelemek között haladva folyamatosan új nézőpontokat kapnak a környékre.
A rendszer végül a tetőteraszokon teljesedik ki. A látogatók innen a hegyekre, a városképre és az öbölre is kilátást kaphatnak, miközben a különböző funkciók eltérő időpontokban működhetnek. A Fish Lantern Museum például Shatoujiao sajátos kulturális örökségét mutatja majd be, miközben az üzletek, éttermek és előadóterek saját működési rend szerint használhatók. Az épület így nem egy hagyományos bevásárlóközpontként működik, hanem folyamatosan változó kulturális tájként.
A projekt központi eleme egy olyan városi tér, amely maga is a környék közösségi életének fontos része. Az épület földszinti, egymásra helyezett tömegei árnyékot és eső elleni védelmet biztosító fedett területeket hoznak létre, miközben a környező tájépítészet szervesen kapcsolódik a meglévő térhez. A cél egyértelműen az, hogy az Art Village ne idegen testként jelenjen meg Shatoujiaóban, hanem a városrész természetes folytatásává váljon.
Az MVRDV alapító partnere, Winy Maas szerint a projekt egyik legérdekesebb tulajdonsága éppen az ellentmondásokban rejlik. Távolról látványos és összetett épületnek tűnik, közelről azonban minden egyes tér emberléptékű és közvetlen. A forma újszerűnek hat, miközben valójában a környező falu színeit, anyagait és formáit rendezi új kompozícióba.
A Bihailou Art Village ezért jóval több egy különleges építészeti látványnál. A projekt azt az elképzelést valósítja meg, hogy a városi sűrűség és az emberlépték nem feltétlenül zárják ki egymást, és egy nagyvárosi kulturális központ is képes lehet olyan közösségi élményt teremteni, amely inkább egy falu szabadabb működését idézi. Sencsenben ezzel egy olyan építészeti kísérlet készül, amelyben a kultúra, a kereskedelem és a közterület nem különálló funkciókként, hanem egymást erősítő városi élményként jelenik meg.