Az Olson Kundig Architects csapata szokatlanságra törekszik a „Studhorse” ház tervezése során, amely egy nyaraló a Washington állambeli Winthrop távoli hegyi városkája mellett.
A Methow-völgyben található projektet a megrendelő azon kívánsága határozta meg, hogy „mind a négy évszakban megtapasztalja és kölcsönhatásba lépjen a környező környezettel.” Ezt szem előtt tartva az építészek a sátrakkal körülvett tábortűz élményét és hagyományát igyekeznek megismételni. Így a ház elrendezése három kis lakóépületként alakul ki, amelyek egy központi pavilont vesznek körül, amei az összejöveteleknek ad otthont.
Tom Kundig tervezési vezető így magyarázza a tervezés szellemiségét: „A második otthonok a kalandról szólnak, és ezek azok az otthonok, amelyek a legmaradandóbb emlékeket hagyják maguk után. A legjobb módja ennek az, ha szokatlanok.”
Az Olson Kundig Architects Studhorse négy, egymáshoz nem kapcsolódó építményből álló csoport, amely hatalmas, húsz hektáros telkére, valamint a Studhorse Ridge-re és a Pearrygin-tóra néz. Az építészek minden egyes épületet gondosan úgy helyeztek el, hogy keretbe foglalják a kilátást, és az építészeten keresztül megteremtsék a hely élményét. Eközben a táj és az épített tér közötti határokat eltakarják, így a természet intimebb megtapasztalására késztetve a családot, akiket arra invitálnak, hogy az otthonukból az udvarra lépjenek ki.
Kundig folytatja: „Ezen a helyen egy olyan ház, amely a kalandról szól, arra kényszerít, hogy kint legyünk, és aktívan részt vegyünk az évszakokban. Ki kell menned, hogy bejuthass. A háznak tehát vannak olyan dolgai, amelyeket egyesek kényelmetlenségeknek neveznének, de az ügyfelek és én ezeket csodálatos, felejthetetlen pillanatoknak tekintjük”
A Studhorse főépületében található a családi szoba, a konyha és a bár, míg az Olson Kundig Architects a privát tereket – a fő hálószobát, a gyerekek hálószobáját és a dolgozószobát – a félreeső második épületben csoportosítja. A vendégszobák az épületekhez kapcsolódnak, miközben megőrizték a magánéletet az önálló használat érdekében. A szauna el van szigetelve a többi épülettől, és kifelé nyílik, hogy keretbe foglalja a kilátást az alatta elterülő völgyre.
A ház acélból és üvegből épült, olyan „kemény” építőanyagokból, amelyek a régió gyakran zord éghajlatának ellenállnak. A forró nyarak hajlamosak az erdőtüzekre, míg a téli időszakban nagy hótakaró van. A tervezőcsapat az egész házba fából készült iparvágányt integrált, amelyet egy régi spokane-i pajtából mentettek ki, és amely különböző tónusokkal fejezi ki annak történetét. Az Olson Kundig építészek arra számítanak, hogy ez az anyagpaletta az idő múlásával fokozatosan időjárásfüggővé válik, elnémul és beleolvad a tájba.
„Az anyagok kívülről kemények a magas sivatagi éghajlat miatt, de belülről hangulatosak” – jegyzi meg Kundig – „olyan, mintha egy hálózsákba bújnánk – védett, meleg és száraz.”
