A CLAB Architects bemutatja a LUXURIANT RELICS, A Tower of Vertical Nature-t, egy mikro művészeti múzeumot, amely a kínai Foshan városában, a Yugeng Yueyun Művészeti Parkban található tó partján helyezkedik el.
Xu Lang vezető építész a tornyot természeti emlékműként fogalmazta meg, egyesítve az épített forma állandóságát az esőerdő mulandó életerejével. Kilenc egymásra épülő betonfal alkotja a szerkezet spirális magját, és egy magasan fekvő pavilonba vezeti a látogatókat.
Ezek a falak szándékos „véletlenszerűséget” testesítenek meg, amelyet egy sötét oszlopokból és gerendákból álló folyamatos keretszerkezet elrejtésével érnek el.
A torony kétoldali falait csiszolt beton belső részekkel és réselt külső részekkel látták el, amelyeket úgy terveztek, hogy idővel kúszó növényeknek adjanak otthont. Feng Rui művész természetes mintákat újraértelmező mozaikokkal egészíti ki a szerkezetet.
Ezek a mozaikok, amelyek számtalan apró egységből épülnek fel, a moha növekedését és erózióját tükrözik – az idő, a pusztulás és a gyógyulás szimbólumát. Az építészeti és művészeti elemek együttesen a tornyot élő relikviává alakítják, a mesterséges és az organikus szembeállításává.
Az Art Field Nanhai 2024 fesztiválra tervezett, 50 négyzetméteres, a kínai CLAB Architects által tervezett szerkezet a regionális kulturális és ökológiai identitással foglalkozik. Az egykori eperfa-halastó tetején épült – amely a Gyöngy-folyó deltájának mezőgazdasági örökségének szerves részét képezi -, a projekt harmonizálja az építészetet a helyszín mezőgazdasági és akvakultúra szimbiózisában lévő tájjal. A tervezés párhuzamot von a 2018-as Annihilation című film képi világával, ahol az emberi és a természeti határok feloldódnak.
A Vertical Nature Tower túlmutat fizikai formáján, az egyéniség és a kollektivitás témáiba merülve. A déli esőerdő sűrű biológiai sokféleségében egyetlen életforma sem áll külön. Hasonlóképpen, a torony a társadalmi rendszereken belüli emberi identitásról való elmélkedésre késztet.
Az egyéniség és a kollektivitás feltárása tükrözi az építmény rétegzett, szimbiózisban működő kialakítását, ahol az építészet a természeti invázió és a kulturális ellenálló képesség tanúja.