Amikor Frederico Sabella építész elhagyta São Paulo-i irodáját, hogy először meglátogassa a Minas Gerais déli részén fekvő itanhandui farmot, megdöbbentette a ház építéséhez kiválasztott domb tetejéről látható kukoricatábla szépsége. Bár volt elég tér, nem a csúcs volt az ideális hely. A védettebb és hívogatóbb terület biztosítása érdekében Sabella azt javasolta a fiatal gazdának, hogy a házat három-négy méterrel lejjebb helyezzék el. A végeredmény magáért beszél.
Az épület kialakítás a táj felé orientált delta szárny formáját formázza. „Ez az enyhe elhajlás a kilátás felé irányítja a ház fókuszát, ugyanakkor teljesen privát szférát biztosít a főlakosztálynak, amely az épülettömb egyik végén található” – magyarázza Frederico.
A delta szárny hátuljára egy kőfalat tervezett a brazil építész csapat, amely egybeépül a homlokzattal, mindkét oldalra kiterjesztve azt. Bár a fal eredetileg teli fal volt, a konyhában a magas tölcséres ablakok és a süllyesztett bejárat – amely az otthonos érzést hivatott design elem – enyhíti a homlokzat merevségét.
„Miután felhajtottunk az olajfákkal szegélyezett ösvényen, egy udvarral és két fallal találkozunk: egy kicsivel a garázsnak, és egy hatalmassal, amely eltakarja a kilátást arra, ami a túloldalon történik” – kommentálja Sabella. Ez a diszkrét külső felkészíti a látogatót arra a drámai belépőre, amely azonnal megtörténik, amint kinyitják az ajtót, és kitárul a hegyvidéki táj. Csak az üveg – a padlótól a mennyezetig és hosszában – választja el a belsőt a külsőtől.
Mivel a telken már volt egy nagy ingatlan, ahol az építtető édesapja él, ezért egy kompaktabb elrendezést választottak, 280 m²-es belső kerttel. „Emberi léptéket tekintve ez egy kényelmes méret” – mondja az építész, aki arra is ügyelt, hogy az épület magassága is hasonlóan felhasználóbarát legyen, 2,80 méteres belmagassággal.
Külsőleg a ház megjelenése szinte változatlan maradt, köszönhetően a stratégiai elemekből álló lapostetőnek, a mennyezetként is funkcionáló, vízálló burkolatot hordozó cementkötésű paneleknek.
A tető panelek egy úgynevezett EVA membránt használnak a nagyobb terhelések hordozásához, de Sabella magát a membránt használta egy központi ereszcsatorna kialakítására is, amelyen keresztül az esővíz elfolyik. Ez a tetőfedési megoldás a moduláris felépítéssel együtt lerövidítette az építési időt. Mindössze 15 napba telt az üvegezett homlokzat ritmikáját meghatározó és a tetőgerendákat tartó dupla laminált faoszlopok felszerelése. Két méterenként felszerelve az oszlopok kívülről szinte láthatatlanok, mivel az ablakkeretek zárt állapotban hozzájuk igazodnak.
A burkolatokhoz válogatott minőségi anyagokat választottak, elkerülve az extravaganciát. Így a veranda cementkötésű porcelán csempéi a szociális és kiszolgáló területekre terjednek ki, míg a fürdőszoba falára kerámia csempét, a hálószoba padlójára és redőnyére pedig fát használtak. Nekem mondjuk elég puritánnak hat a fürdő kialakítása, és az óceánkék falicsempe sem az én ízlésemet tükrözi a hasonló méretű, világos színű padlóburkolattal, de a kilátás innen is pazar.
A hatalmas tolóablakok, a nappaliból elénk táruló látvány, az egész épületet körülölelő nyugalom, a csend, igazi kincs a mai világban. Ami a házat még elbűvölőbbé teszi, az a mesterséges tó, ami a megrendelők ötlete volt.
A medenceként is funkcionáló épített tó növényekkel és koi pontyokkal, egy kövekkel, homokkal feltöltött természetes vízszűrőként használt rendszerrel működik, ami mindig friss vízzel látja el a tavat, ami nem csak a kutyák kedvenc helye a forró napokon.
Képek: Manuel Sá