A hagyományok meghódítják a hegycsúcsokat, amikor az Eraclis Papachristou Architects a Lampadistis borászatot Ciprus zord tájába ülteti.
A festői Kalopanayiotis falu fölött elhelyezkedő, ünnepélyes megjelenésű projekt a bor jelentőségéről szól a mediterrán sziget számára. A három masszív henger, amelyekben a különböző gyártási fázisok találhatók, a tetővel együtt a geometria figyelemre méltó játékát hozza létre, amely a természettel szemben és körülötte helyezkedik el. A tömör formák és üres terek, magasságváltozások és kifinomult textúrák révén az épület gazdag és tapintható élményt nyújt.
A Ciprus szigetén régóta fennálló borkészítési hagyomány előtt tisztelegve az Eraclis Papachristou Architects tervezőiroda a V&V Lampadistis borászatával a hegyoldalakat díszíti. Az ihletet első látásra kapta, mivel az építésznek azonnal megtetszettek a Keresztelő Szent János kolostor – szintén Lampadistis néven – templomai. Az egymás mellé rendelt három templomot a durva, kőből készült falaiból kiemelkedő figyelemre méltó hengerek jellemzik, míg a cseréptető mintha lebegne az építmények fő teste felett.
A projekt esetében a három henger a bortermelés három fázisává válik. A fölöttük lévő térfogat úgy van elhelyezve, hogy látszólagos súlya ellenére lebegjen, hasonlóan a középkori eredetihez. A geometria, a lépték és az anyagok mindvégig egymásba játszanak, ahogy a külső váz beton brutja találkozik a csillogó felületekkel, amelyek bevezetik a látogatót. Az ipari nyelvezetet hangsúlyozzák a tömör, vastag, textúrázott falakkal burkolt, tömör, vastag falak, amelyek fokozzák a részletekre való odafigyelést, amelyet a tervezés magában hordoz.
A fő szint nagy részét meghatározó, kidolgozott korlát és árnyékoló réteg a lenti faluban hagyományosan alkalmazott kőmunkákból származik. A gránitkövek között használt cserép ékeket újra feltalálták. Nyitott geometriájuk lehetővé teszi egy egymásba fonódó minta kialakítását, amely egy nyitott fémkeretbe van foglalva. Mindezeket az elemeket egy vonalas út mentén igazították egymáshoz.
A külsővel ellentétben a belső tér sokkal melegebb és bonyolultabb. A masszív mennyezet, amelyet erős geometriák határoznak meg, három központi dob körül forog, újrahasznosított fából készült, amelyet a szigetet néhány évvel ezelőtt sújtó erdőtűzből gyűjtöttek össze. A mennyezet súlyát a szögletes oszlopok és három üveghenger tartja, amelyek látszólag képtelenek lennének megbirkózni a fenti térfogattal. A főszint sötét és tükröződő terét a hordók kútjai szúrják át, amelyekben a bor előkészítése, érlelése és fogyasztása történik.
Ha az ember lenéz az impozáns, ipari gépezetre, mindennek megváltozik az aránya. Ami szilárd és biztos volt, az most él és mozog, legalábbis a kép ezt sugallja. Az erre a szintre való váratlan lecsúszás modern varázslattal tölti fel az élményt.