Fémesen domborodó és lejtős autótervek, és életnagyságú motorkerékpár-modellek, amelyek párnás párnákkal lufiznak – Ken Kelleher digitális művészeti alkotásai a járműveken a szeszélyes álomképsorozatokból és a nagyszabású tervezések és lehetőségek iránti hipnotikus vonzalomból kölcsönzik elemeiket.
Rózsaszín fémes autója hátulját duzzadó dudorokkal pakolja, amelyek két kipufogónyílásig szűkülnek. Fekete járművét megfosztja minden ajtótól, ablaktól és kilátástól, megtartja a fényszórókat és a motorháztetőt. Pitypangszínű autójának burkolata úgy emelkedik és süllyed, mint a zord hegyek, és az egész dizájnt egy számítógép tenyérnyi egérre emlékeztető külsővel ajándékozza meg.
A meglepetés eleme kényszeríti Kellehert, hogy digitális szobrait titokzatossággal és átmeneti megrázkódtatással turbózza fel. A nézők összehúzzák a szemüket, hogy teljes mértékben megvizsgálják műalkotásainak valódiságát. Hogy mi kerül az ablaktalan autók mögé és a puffos motorkerékpárok alá, az a nézők belátására és képzeletére van bízva.
Részben a művész ferdítése is átjön, hiszen úgy véli, hogy „olyasmit hozol létre, ami addig nem létezett a világon, amíg meg nem alkottad”. Kelleher számára az élvezetre és a meglepetés elemére való törekvés a kezdetektől fogva felbuzog, ahogy mondja: „az alkotásnak ez a fázisa az a szakasza, amikor az, amit létrehoztál, még mindig vadonatúj számodra. Az még csak megszületett belőled. Korábban nem létezett, és most már igen’.
Ken Kelleher művészi kódjait sikátorok örvényében szórja szét, a nagyméretű installációktól a digitális műalkotásokig. Lelkiállapota arra ösztökéli, hogy először vázlatot készítsen, és hagyja, hogy a vázlat a számítógép segítségével durva renderelésekké bontakozzon ki. Először virtuális vázlatait készíti el, és hagyja egy ideig főni őket. Ezután érdeklődik, hogyan tudja őket kézzelfogható művészeti és formatervezési termékekké alakítani.
„Miután elkészítettem a rendereléseket, utánanézek, hogyan lehetne megvalósítani őket, és felveszem a kapcsolatot olyan emberekkel, akik szerintem megfelelőek lennének a projekthez” – mondja. A művész slash kreatív igazgató a digitális tervezésben inkább a szobrokat szemléli a kézzelfogható alkotások miatt. Új digitális művészeti alkotásaiban az ő etikája, hogy játékos, életnagyságú és -szerű szoborautókat és motorkerékpárokat hozzon létre, méltóságteljesen megnyilvánul.
Kelleher kísérletezéssel alakítja ki személyes dizájnnyelvét. Dolgozott már fával, acéllal, üvegszállal, szalaggal, műanyaggal, és anyagportfóliója folyamatosan bővül. Az, hogy életművét digitálisan alakítja, jól szemlélteti a kreatív médiumokon keresztül történő bővítésre és alkotásra való törekvését.
Azt mondja, hogy a szobrokat az anyagokkal folytatott párbeszéd alapján készíti, „és a képzeletemmel, néha a formák megjelennek egy-egy rajzban, és arra inspirálódom, hogy valósággá tegyem őket”. Autók és motorkerékpárok digitális művészete virtuális utat váj az amerikai kreatívnak, hogy eljátsszon az autórajongók csodálkozó elképzeléseivel a járművek mi-ha-designjairól.