A régi repülőgépek gyűjtőinek lehet, hogy van néhány nagy, érdekes repülőgépük, de a Hawaii Mars II-hez fogható nincs. A létező legnagyobb üzemképes repülőhajó, amely legutóbb a levegőből harcolt erdőtüzek ellen, eladó.
„Ez egy történelmi darab” – mondja Simon Brown a Platinum Fighter Sales-től, amely a Martin JRM3 Marsot listázza. „Bármely gyűjtemény koronaékszere lenne – de a vevőnek nagy tóval kell rendelkeznie.”
Az amerikai haditengerészet számára 1945-ben bombázónak épült Hawaii Mars II egyike a mindössze hét legyártott példánynak – a prototípusnak, valamint a Marianas Mars, a Philippine Mars, a Marshall Mars, a Caroline Mars és a Hawaii Mars testvéreinek. Néhány héttel a sikeres tesztrepülések után az első Hawaii Mars a Chesapeake-öbölbe zuhant.
Ebből a féltucatnyi repülőből a Hawaii Mars II az egyetlen, amelyik még mindig repül. A Mars sorozat a második világháború befejezése előtt nem került bevetésre, de a gépek teher- és csapatszállítóként szolgáltak, amíg az 50-es években le nem szerelték őket. Nem sokkal később a Forest Industries Flying Tankers repülő tanker cég elkezdte felvásárolni őket, és tűzoltó vízibombázóvá alakította át őket.
Arról nincs adat, hogy a Hawaii Mars II hány bevetésen repült a Brit Kolumbiai Tűzoltóság megbízásából, de egy jelentés szerint 2009 és 2015 között – amikor utoljára repült – 600-700 alkalommal szállt ki. Ha ezt megszorozzuk néhány további évtizedes működéssel, akkor a meglehetősen zsúfolt munkarendje lehetett. A gépet repülőképes állapotban tartották.
Mekkora is ez a repülőgép? A számok lenyűgözőek. A teste 35 méter hosszú és 4 méter széles, a szárazföldön pedig 15 méter magas, a szárnyak pedig 60 méter hosszúak. A légcsavarok, mind a négy, majdnem 5 méter átmérőjűek, és a 2400 lóerős Wright R-3350-24WA 18 hengeres csillagmotorokhoz vannak csatlakoztatva, amelyek 360 km/órás végsebességet és 305 km/órás utazósebességet biztosítanak, 8000 km-es hatótávolsággal. A repülőgép 272 hektoliter víz szállítására képes, ami négy hektárnyi terület elárasztására elegendő.
„Egyedülálló” – mondja Brown – „bár egy kicsit albatrosz jellegű, mert olyan nagy.” A méret az árcédulával is összefügg, amely 5 millió dollárra rúg, és évi néhány százezer dollárt jelent a karbantartás terén, bár a rendelkezésre álló alkatrészek és a képzett technikusok sokasága segít a költségek alacsonyan tartásában.
Brown szerint a Platinumnak van néhány érdeklődője – egy múzeum és két egyéni gyűjtő. „Van némi pedigréje” – teszi hozzá. „A repülés szerelmesei között mindig van egy olyan vágy, hogy ezek a klasszikus repülőgépek tovább repüljenek, és biztos vagyok benne, hogy ez a példány is így tesz.”