Az elegáns mahagóni kivitel 1962-es bemutatásakor azonnal sikert aratott a vezérigazgatók, a királyi családok és a filmsztárok körében.
Amikor Carlo Riva 1962-ben Franken-hajó átszabta végre az egyik Tritone modelljén, nem is sejtette, hogy a csillogó új mahagóni dizájn a világ legkedveltebb motorcsónakjává válik. Akkoriban az volt a szándéka, hogy újra feltalálja a Riva családi márkát, amelyet dédapja, Pietro indított el 1842-ben az olaszországi Sarnicóban, az Iseo-tónál. Az évek során a hajógyár számos sikeres modellt mutatott be, de szükség volt egy olyan előremutató modellre, amely tükrözi a háború utáni Olaszországot elborító csillogást.
Carlo eredetileg Admiralnak akarta hívni az új hajót, de végül a futurisztikusabb Aquarama név mellett döntött, a divatos panorámafilm-technika, a Cinerama után, amely három egymás melletti vásznat használt. A hajó gyönyörű mahagóni hajóteste, a széles, egy darabból álló szélvédővel és a középső napozóterasszal szinte azonnal státuszszimbólummá vált, miután az Aquarama 1962-ben bemutatkozott – ehhez kétségkívül hozzájárult az a tény, hogy a hajó nemcsak szexi, hanem gyors és funkcionális is volt, 185 lóerős Chris-Craft motorokkal hajtva, és 70 km/órás végsebességre volt képes.
Az első Aquaramák azonnali sikert arattak a vezérigazgatók, a királyi családok és a filmsztárok körében, sőt, az áruk is annyi volt, mint egy Rolls-Royce Silver Cloudé, amely akkoriban Olaszország legdrágább autója volt. Sophia Loren vásárolta meg a hármas számú hajótestet, és hamarosan Rex Harrison, Husszein jordániai király és Brigitte Bardot és harmadik férje, a német báró és playboy Gunther Sachs is tulajdonos lett. 1965-re a Riva Aquarama a világ legkívánatosabb motorcsónakjának számított.
Összetéveszthetetlen formája Monaco kikötőjének központi eleme lett. „Apám [III. Rainier herceg] úgy látta Riva urat, mint egy igazi üzletembert és mérnököt” – mondja II. Albert herceg. „Az Aquarama pedig természetesen a Riva-kaland mitikus szimbóluma lett. Annyira feltűnő volt Monacóban, hogy szorosan összekapcsolódott a tengeri jelenlétünkkel.” A Monaco Yacht Club még a Riva Aquarama Lounge-t is létrehozta, az egyetlen olyan helyiséget, amelyet egy hajóról neveztek el az egész Lord Norman Foster által tervezett létesítményben.
És nem csak a filmsztárok és a királyi családok kedvelték az Aquaramát. Carlo a hajót az akkori legdrágább luxusautókra utaló elemekkel díszítette, többek között egyedi rozsdamentes acél műszerekkel, az 1958-as Chrysler 300-as kormánykerékével, az első ülések mögé lehajtható fonott asztalokkal és egy ügyes, rugóval működtetett biminivel, amely a cockpitet védte a túlzott napsütéstől és esőtől.
Az Aquarama méltán több hasonlóságot von maga után a couture és a magas kultúra világával, mint más gépek. Carlo a krómozott szerelvényeket – köztük a hajóorrat, amelyet jellegzetes formája miatt krokodil vigyornak neveztek el – a hajó „ékszereként” emlegette, míg Augusto Savoldi, aki 16 évesen kezdte a tanonckodását az első Aquarama-n, úgy emlékszik, hogy az asztalosmesterek „műalkotásként” kezelték az eredeti, gazdagon szemcsézett hondurasi cédrus konzolt. Carlo lánya, Lia pedig úgy emlékszik, hogy apja azt mondta, a motorok dallamos dübörgése „nem zaj, hanem zene.” Az Aquarama ikonikus státuszát talán a legjobban az Aquarama állandóan magas viszonteladói értéke mutatja. A történelmileg korrekt helyreállítások árai modelltől és szériától függően 400 000 és 800 000 dollár között mozognak, a rekorder az utolsó előtti Aquarama Specialért 1,15 millió dollár.