Az indiai központú PMA Madhusala stúdió új házat épített egy maratha sardar család tiszteletére, a leszármazottak számára, az indiai Mahárástra államban. A család egy építészeti manifesztációt képzelt felmenőik földjére, a város zajától távol eső, 1,2 holdas birtokra. Olyan épületről álmodtak, amely mint egy erőd, biztonságot nyújt a teljes család számára, valamint lehetővé teszi, hogy elzárt, önálló és önfenntartó életet éljenek.
A PMA Madhushala tervezőit a környéken „gadi”-ként ismert épületforma inspirálta, és céljuk a hagyományok és a modern életstílus ötvözése volt.
A „gadi” egy kis erődhöz hasonló, erős és belülről támogatott falakkal, továbbá belső kerttel, erkélyekkel és közösségi terekkel rendelkező ház, melyben egymásra épülnek a nyitott, félig nyitott és zárt terek. Az épület olyan időtlen entitásként magasodik az ég felé, melyben egyesülnek a modern ember igényei és a tradicionális világnézet.
A házat egy vastag kőfal veszi körül és teszi biztonságossá. A követ és téglát – mint alapanyagot és esztétikai forrást –hagyománykövető módon használták az erőd építésekor.
A falakat vízszintes sorokban, függőlegesen elcsúsztatva építették, hogy megkönnyítsék az építkezést. Az alsó szint kövei között látható nyílások a vízszintes sávok hosszához igazodnak. A két alapanyag fúzióját a téglafal lépsejtszerű hézagai és a téglakacskaringók fokozzák, melyek együttesen koronaszerűvé varázsolják az épületet.
A stúdió feltétlenül alkalmazni akarta a helyi mesteremberek hagyományos építészeti módszereit. Ennek megfelelően egy vegyes építészeti metodológiát fejlesztettek ki, amely egyesíti a természetes, helyi alapanyagokat és a modern betontömböket és az azokkal való építkezés technikáját.
A külső vastag támasztófalat úgy alkották meg, hogy ellenálljon a szeizmikus erőknek és a szélsőséges időjárási viszonyoknak. A belső szerkezet pedig vasbetontömbökből készült, ami egyrészt megkönnyítette az építkezést, másrészt lehetővé tette, hogy minél kevesebb alapanyagból, minél modernebb, egységesebb, letisztult belső tereket hozzanak létre.
A lépcsőfokok és -szerkezetek kiépítésekor az úgynevezett „ferrogami” módszert alkalmazták, így csökkentve a tartószerkezetre eső súlyt. A belső térelválasztást könnyű fával és kővel oldották meg. A tradicionális mészvakolás a folytonosság hangulatát adva összeköti a különböző tevékenységeknek szánt belső tereket. A külső falak pedig az olyan ősi alapanyagokat dicsérik, mint a tégla és a kő. A szerkezet a mesterség iránti tisztelet és a tanulni vágyás eredménye, illetve merész kísérlet az egyes alapanyagok sokszínűségének kihasználására.
A ház minimális energiafelhasználással szolgáltat megfelelő életkörülményeket az egymást követő generációk számára. Több értelemben is harmóniában van környezetével: annak megfelelő a tájolása és a megjelenése, illetve a világítás, szellőzés és a takarékos víz- és energiaellátás kiépítése is természetes módszerek felhasználásával történt. A szerkezet természetes hűtését széltornyokkal oldották meg, a dús növényzetű belső kertek kialakításával pedig negatív és pozitív légnyomású zónákat hoztak létre.
Az épület energiáját a hullámzó tetőre és a parkolóra erősített fotovoltaikus napelemek biztosítják. Az esővízgyűjtő rendszeren kívül egy komplett csatornarendszert is kifejlesztettek, ami tiszta vízzel látja el a konyhát és a fürdőszobát. A konyhából nyíló kertben egy család önfenntartó életéhez elegendő zöldség és gyümölcs terem. A ház a tradicionális és a modern építészeti módszerek szimfóniájaként lehetővé teszi, hogy lakói akadálytalanul és könnyedén folytassák mindennapi tevékenységeiket, valamint hogy fenntartható és önfenntartó életet éljenek.