Az Illatesztéta

Mindannyiunknak vannak emlékei, élményei illatokról, szagokról, amelyek elvarázsoltak vagy éppen rossz érzést váltottak ki belőlünk. Talán most is vannak kedvenceink, amelyek izgalommal és energiával töltenek fel, ha megérezzük magunkon vagy máson, vagy talán anyánkra emlékeztet és nosztalgikus állapotba kerülünk. A szaglásunk rendkívül fontos érzékelésünk, amely a hiedelemmel ellentétben soha nem kapcsolható ki. Szinte az egész testünkkel, bőrünkkel, belső szerveinkkel is folyamatosan észleljük, tudat alatt elemezzük a minket érő szagingereket. Ezzel a különleges folyamattal foglalkozik Magyarország egyetlen hivatásos illatesztétája, az illatokat, a szaglást a neurobiológia, a képzőművészet, a lélektan és a kultúrtörténet kontextusába helyezve elemzi. Független szakemberként előadásokat tart az illatok és a szaglás összefüggéseiről; személyes parfümtanácsadás mellett illattúrákat, parfümszeánszot, illatvacsorát, illatos leánybúcsút vezet, de illatosított már aromaterápiás jógafoglalkozást és vezetett készségfejlesztő tréninget is. Lipovszky Csenge illatesztétával beszélgettem.

Szöveg: Háver-Varga Marianna, Képek: Klara Fowler

Bizonyára mindenki azt firtatja először, hogy mit is csinál pontosan az illatesztéta és mennyiben más a te területed, mint az orroké (parfümőröké)?

Esztétika szakon végeztem, így a szaglást, az illatok világát is elsősorban ebből a szempontból közelítem meg. Az aisthesis görög szó azt jelenti, az érzékeléssel felfogható szépség tudománya, és arra keresi a választ, hogy miben érhető tetten ez a szépség. Esztétaként mindig érdekelt, mi történik, ha megszagolunk egy illatot, mi változik meg bennünk? Úgy gondolom, hogy az illatoknak sokkal több vonatkozása van annál, mint hogy milyen illatúak vagyunk egy nap során és ez tetszik-e másoknak. Az illatok ősidők óta kísérnek bennünket, a templomokban éppen úgy jelen voltak, mint a hálószobákban. Ma még nagyon kevesen vagyunk a világban, akik a szagokra, illatokra adott érzelmi reakciókat megfejtik. Én magam emellett foglalkozom az illatok terápiás hatásával is, elsősorban önismereti szempontból. Tehát nem hozok létre illatot, hanem absztrakciókban gondolkodom. Például, ha illattúrára megyek a résztvevőkkel, olyan üzletekben szagolunk, ahol nem a sokak által ismert illatok vannak jelen, hanem művészi inspiráció által létrejött illatok: megszagoljuk őket, beszélgetünk róla, hogy kiből milyen jó vagy éppen rossz érzést hívtak elő, mit gondol ezzel kapcsolatban magáról: én pedig a reflexiók és beszélgetések alapján, abból amit és ahogyan mond az illatokról, feltérképezem az adott ember jellemét, jelenlegi élethelyzetét, problémáit. Ha pedig megtaláljuk az ő személyes illatát, az fantasztikus segítő lesz számára a saját életében.

Amikor személyes tanácsadáson konzultálsz a klienssel, mit veszel észre? Van-e egy szertartásosság az illatok használatában, vagy teljesen ösztönösen, hangulat szerint hol így, hol úgy használjuk a parfümöket?

Mindenki ösztönösen használja a parfümöket, akár tud róla, akár nem. Az is ösztönös, ha nem használ parfümöt és nem is tudja magán elviselni. Azok az emberek, akiknek fontosak az illatok az életükben, egy belső kommunikációt folytatnak önmagunkkal, értik, érzik az illatoknak ezt a beburkoló, védelmező, erőt adó oldalát. Azok az emberek, akik ezt még nem fedezték föl, csupán akként használják, mint egy ékszert, vagy egy ruhát, nem a belső énjükkel, hanem a külvilággal kommunikálnak. Ilyenkor kérdezik tőlem, hogy melyik az a parfüm, amivel mondjuk hódíthatok, amivel magabiztosabbnak tűnök, vagy más célok, amiket szeretnének megvalósítani. Számomra azonban az a legfontosabb, hogy fölnyissam az emberek szemét, hogy ezt először belül kell működtetni és ez a belső harmónia hatni fog majd a külső világra is.

Úgy fogalmazol a blogodon, hogy az illatválasztás, az illathasználat a mindfulnesshez is kapcsolódik. Milyen lélektani folyamatról van itt szó?

Egyre többen figyelünk arra, hogy mennyire nem a jelenben élünk. A szaglás, – ha csak magát a nagyon egyszerű primer aktust nézzük – már maga is a jelenben létet csalogatja elő bennünk, mert ha megszagolunk valamit, a legtöbben becsukjuk a szemünket. Csak az illatra figyelsz. Följöhetnek emlékek, de ez akkor is egy jelenhez kötött pillanat. Ha oda tudsz figyelni a jelen pillanatra, s általa a testi érzeteidre, meghallhatod, hogy a lelkedben milyen érzelmek csatlakoznak az érzetekhez. Nagyon sok embernél tapasztalom, hogy nehéz megfogalmaznia az érzelmeit. Az illat olyan médium, amely segít elemelni a működésünket a kognitív, tehát a tudati, mindennapi létezésünk talajáról és az ösztönösségbe húzni minket. Sokaknak nehéz válaszolni, amikor azt kérdezem, hogy hol érzi a testében az illatot; először nem is tudják elképzelni, hogy miről beszélek, hiszen hol máshol érezhetné, mint az orrában… de ha az ember lecsendesedik és elkezd belülre figyelni, akkor észreveszi, hogy hol jelennek meg. Figyeljünk a testi érzeteinkre és próbáljuk megfogalmazni, mert az a tapasztalatom, hogy ha egy olyan illanékony és megfoghatatlan, amorf dologról, mint az illat, tudunk mondani valamit, akkor azt is meg fogjuk tudni fogalmazni, hogy milyen érzelmek, milyen szükségletek vannak bennünk, hogy miképpen érzünk. Ha elindulunk ezen az úton, az egy soha véget nem érő önismereti utazás is lesz. Egyre inkább az illatokon keresztül fogunk tudni rálátni arra, hogy hogyan működünk, mennyire vagyunk mondjuk elesettek, mennyire vagyunk célorientáltak, milyen érzések kavarognak bennünk. A külső iránytű egyre inkább elveszik a világban, már szinte semminek nem lehet hinni, nagyon manipulálható minden, ami kívülről jön. Az egyedüli út befelé vezet, a megérzéseink, a saját belső iránytűnk felé. Elfelejtettünk erre figyelni, a szaglással viszont mindez nagyon erőteljesen fejleszthető.

Nagyon sok mindent kapcsolunk össze illatokkal: a gyerekkort, örömteli eseményeket, traumatikus eseményeket, iskolát, párválasztást, egy csomó mindent. Képes lehet-e egy jól kiválasztott illat gyógyítani minket, az érzelmeinket?

Egyértelműen igen. A szaglásunk egy nagyon jól képzett terapeuta pontosságával tudja, hogy mi a gyógyír. Megmutatja. Volt már, hogy egy többszörös traumát átélt nőnél bejött egy illat, amire azt mondta, hogy egy nagyon rég elfeledett érzést, a méltóságot hozta vissza számára. Szexuális abúzus miatt nyolc éve jár már pszichoterápiába, de még nem találta meg az önmagához visszavezető utat. Ez az illat azonban elöntötte egy érzéssel, hogy visszanyerte azt az ősi nőiességet, amin nem esett csorba, ami folyamatosan ott van bennünk és örök. Használni kezdte ezt az illatot és valahogy kerek egész lett az élete ettől. Az a szépsége ennek a módszernek, hogy pont annyira kíméletes, vagy kíméletlen, amennyit a vendég elvisel. Nagyon sokan érkeznek azzal, hogy találjuk meg, melyik illat illik hozzá, de sokkal többet kapnak egy esztétikai dolognál azzal, hogy van egy olyan illat, ami meggyógyít egy bennük, mondjuk nagyon régen élő sebet.

Hogyan dolgozol az illatcoachingon?

Az én módszertanom egy archetípusos rendszeren alapszik. Ahogy vannak emberi archetípusok, úgy létezik ez az illatokban is. Az a 40-50 illat, amit én használok a tanácsadás folyamán, azokat mind úgy választom ki, hogy a lehető legélesebben, legkarakteresebben leképezzék az adott archetípust. Az anyát, vagy a nagyanyát, vagy a naiv kislányt, vagy a férfiaknál a megbízható apaképet, vagy a hedonista, független, elköteleződni nem akaró férfi és így tovább. Ha valaki megszagolja az adott illatot, az arra adott pozitív, negatív válaszai, illetve a testi érzékelése lefordítható arra, hogy ebben az archetípusban mennyire van otthon, hol van a sérülése, hol van az elutasítása, hol mennyire negatív és mennyire pozitív az a skála. Mondjuk egy érett nő megszagol egy naiv kislány illatot és azt érzi, ezen én már túl vagyok, ezen énnekem több sebesültségem van, de már megharcoltam, amit nekem kell. Viszont egy felelősségteljes állásban nagyon nagy terhet viselő nőnek ez a naiv kislány illat felszabadulást okoz: megengedheti magának, hogy ne legyen rajta a mindennapok minden percében felelősség és egyfajta könnyüléssel jár. Ott, akkor kell éreznünk, hogy ehhez a karakterhez a létra alsó fokáról vagy a felső fokáról közelít inkább a személy.

Van-e illata, szaga az üzleti életnek, a hatalomnak?

Van, de ezek kétélű dolgok. Ne azért használj egy illatot, hogy hatalmat sugározz, mert ha belül nincs meg a magabiztosságod, akkor egy vicc lesz maga az illat. Egy maszk, amit ha magadra fújsz, a másik fél meg fogja érezni a disszonanciát. Ha viszont archetípusba fordítom le a hatalom illatát, az számomra soha nem édes: az édesség a kapcsolódásra való képesség, mennyire vagyok megközelíthető, mennyire vagyok könnyen érthető. Aki a hatalmat, a pénzt, a jólétet szeretné erőteljesen sugározni és hangsúlyozni, meglátásom szerint inkább egyfajta privilegizált helyzetet szeretne hangsúlyozni, ami éppen az ellentéte annak, hogy mindenkivel szívesen vegyülök, mindenkivel szívesen találkozom. Ennek analógiájára tehát, a távolságtartó, kissé kesernyés, szúrós, éles illatok azok, amik a másik ember felé azt közvetítik, hogy megvannak a határaim. Nagyon fontos egyfajta letisztultság. A kevesebb több. Hiába tetszik egy bohém illat, amiben orgiaszerűen vannak összedobálva az illatok és én élvezettel elmerülök benne. Ezzel nem azt fogom sugározni, hogy bennem letisztultság, megérkezettség és elégedettség van. A magyarok egyébként nagyon hangosan kommunikálnak az illatokkal, amivel szerintem pont az ellenkezőjét érik el annak, amit szeretnének.

Túl harsány lesz?

Igen. Givenchy mondta, hogy akkor szeretem egy nő illatát érezni, ha a nyakához hajolok, és nem akkor, amikor belépek a szobába. Az az ember, aki tisztában van a saját erejével, a képességeivel, annak nincs szüksége arra, hogy világgá kürtölje. Tudja, hogyha helyzetben van, ez a magabiztosság elő fog jönni, nem kell harcolnia, nem kell a meggyőzésbe energiát tennie, nem kell hangosan hirdetnie a képességeit.

Valójában hogyan szagolunk? Hiszen a bőrünk a legnagyobb kiterjedésű érzékszervünk, amelyen keresztül érzékeljük a világot, meg amelyen keresztül mi magunk és belső folyamataink is kipárolognak. Azt gondolom, az orr csak egy központi rész, de valójában a fejünk búbjától a lábujjunkig szagoljuk a világot.

Igen, ezzel teljesen egyetértek. Valóban, hiszen egyedül a szaglásunk az, amit nem tudunk kikapcsolni. A szemedet be tudod csukni, a füledet be tudod fogni, az viszont csak illúzió, hogy ha befogod az orrodat és a szádon át lélegzel, akkor nem érzed az illatokat. Dehogynem. A szájpadláson is egy csomó receptor található, azzal lehet leginkább beletolakodni a személyes teredbe a legmanipulatívabban, a legészrevehetetlenebbül. Az ízlelőbimbók például húsz százalékban felelnek azért, milyen ízűnek érzünk egy ételt vagy italt, a fennmaradó nyolcvan százalékot a szaglásunk teszi hozzá. Egy kísérletben igazolták, hogy ha befogjuk az orrunkat, nehezebben tudunk megkülönböztetni egymástól két különböző gyümölcslevet. A legújabb kutatások szerint a tüdőben is találhatóak szagló receptorok, ahogyan a vesében és a vastagbélben is. Hans Hatt neurobiológus professzor pedig azt állítja, hogy a spermium a szaglásával találja meg a petesejtet, ami kibocsájt egy illatmolekulát, amit a tudós gyöngyvirág-molekulának nevezett el, a sperma ezt detektálja. Szerintem pedig a szívünkkel szagolunk igazán. A kvantumfizika szerint pedig minden rezgés és az egész testeden át érzed az illatok rezgéseit. A 2004-es Nobel-díjat például az a kutatópáros kapta, amely az alakzatelmélet alapján magyarázta a szaglást: az orrunkban lévő receptorok az alakzatok alapján ismerik fel az illatokat, szagokat. A szaglás titokzatos képességünk, jelenleg is zajlanak a kutatások arról, hogy is mi történik, amikor jön egy kémiai érzet és azt a testünk átalakítja fizikai, idegi stimulusra.

El tudjuk-e rejteni magunkat egy illattal?

Egy angolszász antropológus, dr Ellwyn Stoddard mondja, hogy az ember a legszagosabb az emlősök között, mégis ő tesz meg a legtöbbet annak érdekében, hogy ez véletlenül se derüljön ki róla. Valóban, mindennel elfedjük a kipárolgásainkat, pedig az ember feromon térképe legalább annyira egyedi, mint az ujjlenyomata. Ebben benne van az izzadtságszaga, a szájszaga, a külső kiválasztású mirigyek illata is, ami például a szempilla tövén is található, tehát, nem kell nagyon rejtett helyekre gondolni. Nem tudunk annyi parfümöt magunkra tenni, hogy ne legyen érezhető a testünk szaga és a „szagban” most semmi pejoratív nincs. A nők egyébként elég sokszor képesek megállapítani, ha disszonancia van egy személy testének illata és az általa használt parfüm között. Szóval, szerintem nem lehet igazán becsapni senkit, legfeljebb odacsalogatni egy jó parfümmel

Amikor találkozol egy csapat emberrel, mondjuk egy csapatépítőn vagy egy baráti közösségben, nekik is bizonyára van egy közös szaguk. Kisejlik-e belőle egy-egy egyedi dolog, vagy összességében egy „masszának” lesz egy közös illata, ami gyógyításra vár?

A csapatépítésben az a fókuszpont számomra, hogy megtapasztalják azt, mennyire sokszínűek vagyunk, mennyire más mindenkinek az igazsága, és az mennyire tolerálásra érdemes a másik felől. Amikor csapatépítőket tartok, bekötöm a résztvevők szemét és úgy szagoltatok meg velük egy-egy illatot. Nyilván sokaknak följönnek az emlékei, sokszor elérzékenyülnek. Teljesen lemeztelenedik, amikor megosztja, hogy neki milyen élményei, milyen emlékei, milyen belső megélései vannak. Kaptam például olyan visszajelzést, hogy „15 éve járunk csapatépítésre, de ilyen mélységű dolgokat a kollégámról még soha az életben nem tapasztaltam meg, és nagyon jó, hogy láttam őt sérülékenynek, láttam őt romantikusnak, láttam őt szenvedélyesnek, mert soha nem gondoltam volna róla, hogy az ő személyisége ilyen, vagy az ő kollegialitása mögött ilyen és ilyen dolgok húzódnak.” Egy csapatépítőn orgonát szagoltattam a résztvevőkkel, de ők nem tudták, hogy orgonát szagolnak. Az egyik embernek elfutotta a szemét a könny, és azt mondta, hogy a nagymamáját idézi föl és hogy mennyire szerette a nagymamáját. A másik ember meg szinte undorodva tépte le magáról a maszkot, hogy csak nem egy kétnapos zoknit tettem oda neki szagolni? Aztán megdöbbenve néztek egymásra, hogy hogy lehet az, hogy ugyanazt szagoljuk, és mégis ennyire mást érzünk. Egyik sem akarta a másikat arról meggyőzni, hogy te ezt nem érezheted, hanem elfogadta, hogy a másik embernek más az igazsága, más a valósága. Az élet hétköznapi dolgait tekintve is mindenki más szemüvegen keresztül nézi a világot. Az ilyen illatjátékok tehát a kreativitásukat és az érzelmi intelligenciájukat, valamint az empátiás készségüket fejlesztik. Azt az élményt erősíti, hogy mi egy csapat vagyunk, és lehet valaki kicsit más a gépezetben, ez a másság adja meg a fontos kiegészítést.

Előző cikk
Következő cikk

Ez is érdekelhet

A legfrissebbek