Gombaházak

Képek: Ce Wang, Albers Studio

A kínai line+ studio Red Valley Dwellings nevű építészeti projektje a Jünnan tartománybeli Mile városának közelében, a Dongfengyun Art Town művészeti központtól nyugatra elterülő völgyben valósult meg. A tervezés a Dongfengyun Art Center befejezése után folytatja az iroda helyi tájjal és építészeti hagyományokkal kapcsolatos kutatásait. Az eredetileg művészrezidenciának szánt épületegyüttes célja olyan hely megteremtése volt, amely egyszerre biztosít lehetőséget a lakhatásra, az alkotómunkára és a közösségi együttlétre, miközben szervesen illeszkedik a hegyvidéki környezetbe.

A területet vörös föld borítja, amelyen eukaliptuszerdő nő. A lankás domboldal nyugatról kelet felé ereszkedik, meghatározva az épületegyüttes elrendezését. Ahelyett, hogy a tervezők egyetlen, nagyméretű épülettömeget helyeztek volna a tájba, a funkciókat több, egymással összekapcsolódó épületrész között osztották el. Az egyes tömegek követik a terep lejtését, így az építészet és a természetes domborzat fokozatosan egymásba olvad.

A látogatók a terület nyugati, magasabban fekvő pontján érkeznek meg, innen egy átmeneti pavilonon keresztül jutnak el a központi udvarba, ahonnan különböző magasságokban elhelyezkedő épületrészekhez vezetnek az utak. A magasabb ponttól az alacsonyabb felé, a külső tértől a belső helyiségek irányába haladó útvonal folyamatos térbeli kapcsolatot teremt az épületek és a domboldal között. A tagolt elrendezés nemcsak a terephez való alkalmazkodást szolgálja, hanem az épületegyüttes léptékét és ritmusát is a környező erdőhöz igazítja. Az épületek és udvarok kelet felé bontakoznak ki, követve a hegyoldal természetes vonalvezetését.

Hagyományos forma kortárs értelmezésben

A projekt egyik legfontosabb inspirációs forrását a Honghe régió Hani közösségeinek hagyományos, úgynevezett „gombaházai” jelentették. Ezek a népi építészeti formák jellemzően döngölt földfalakkal és nádfedeles tetőkkel készültek. Jellegzetes sziluettjük alul szélesebb és tömör, felfelé pedig a tető irányában fokozatosan keskenyedik. A line+ studio nem a hagyományos épületek közvetlen másolására törekedett, ehelyett a forma mögött rejlő térszervezési elveket emelte át a kortárs építészet nyelvébe. A keskenyedő tetővonalak és a vastag falak plasztikus épülettömegeket hoznak létre, amelyek úgy hatnak, mintha magából a vörös földből emelkednének ki.
A forma kialakításában a helyi éghajlat és az épületek használatának tapasztalatai is szerepet játszottak. A Jünnan-fennsíkot erős, közvetlen napsugárzás jellemzi, ezért a tervezők tudatosan eltávolodtak a nagy üvegfelületekre és a teljes átláthatóságra építő megoldásoktól. A hangsúly inkább a tömör, védelmező, befelé forduló terek kialakítására került. A vastag falak, a mélyen visszahúzott nyílások és a gondosan szabályozott természetes fény sajátos kapcsolatot teremtenek a belső terek és a természet között. A táj nem tárul fel egyszerre és akadálytalanul: részletei fokozatosan, különböző nézőpontokból válnak láthatóvá. A térélmény így a megállások, az elmélyülés és a felfedezés egymásutánjára épül.

A fény építészete

Az épületeket a tervezők a fény „tartóedényeiként” képzelték el. A belső terek karakterét a gondosan elhelyezett, geometrikus formájú nyílások alakítják, amelyek a napfény változásait is a tér kompozíciójának részévé teszik. A fennsík erős napsütéséhez alkalmazkodva az ablaknyílások mérete viszonylag visszafogott.

A vastag falak mélyén elhelyezkedő ablakok inkább a falazatból kivájt üregeknek tűnnek, mint hagyományos nyílászáróknak. Ahogy a nap folyamán változik a fény iránya, a belső felületeken megjelenő fény és árnyékhatások folyamatosan átalakítják a tér hangulatát. A nyílások a környező völgy tájának egyes részleteit keretezik, miközben a belső terek és a természet közötti kapcsolat végig jelen marad. Az építészet itt nem a panoráma teljes feltárásával, hanem a látvány tudatos adagolásával teremti meg a természet közelségét.

Rugalmas terek, változó funkciók

A tervezés és az építkezés több éven át tartó folyamata egyre gyakoribb kortárs építészeti kihívásra is rámutat. A beruházások kezdetén a funkcionális igények sokszor még nem teljesen tisztázottak, és a használat, az üzemeltetés vagy a piaci környezet változásával később is módosulhatnak.

A Red Valley Dwellings erre a bizonytalanságra rugalmas térszervezéssel reagál. A projekt középpontjában nem a mereven elkülönített funkciók, hanem az udvarok, az átjárók és a különböző térhierarchiák állnak. A projekt eredetileg művészrezidenciaként készült, később azonban a funkció wellnessközpont irányába változott. A magánjellegű használatot részben félig nyilvános működés váltotta fel, az építészeti struktúrát mégsem kellett alapvetően átalakítani. Ez a rugalmasság a projekt egyik legfontosabb eredménye, az épületegyüttes nem lezárt, egyetlen célra optimalizált tárgyként, hanem hosszabb távon is újraértelmezhető rendszerként működik.

Anyagok, textúrák és a vörös föld

Az anyaghasználat kialakítása több tervezési és mintakészítési szakaszon ment keresztül. A tervezők kezdetben sötét színű, tűzgátló nádfedésben gondolkodtak, amely kortárs módon idézte volna meg a hagyományos építési technikákat. A tartóssági és hosszú távú karbantartási szempontok végül a sötétszürke palacserép mellett szóltak. Az egyes paladarabok szín és felületbeli különbségei rétegzett tetőfelületet hoznak létre. A tető megjelenése a változó fényviszonyokkal együtt alakul, finom mélységet és természetes, időtálló karaktert kölcsönözve az épületeknek. A külső falak vöröses földszíne vizuálisan meghosszabbítja a környező tájat. Egyes támfalakhoz helyben kitermelt, vörös vulkanikus követ használtak, míg az ajtók és ablakok körül fekete fémszerkezetek jelennek meg. A nyers, rusztikus felületek és a precízen megmunkált részletek kontrasztja egyszerre hangsúlyozza az építészet tömegét és a kivitelezés finomságát.
A Jünnan–Kuizhou-fennsík kiterjedt vörös földterületeit és csendes völgyeit az idő lassú, tartós jelenléte jellemzi. Ebben a környezetben az építészetnek nem feltétlenül kell vizuális dominanciára törekednie, jelentőségét az adja, ahogyan együtt él a tájjal. Az épületek nem önálló objektumként uralják a völgyet, hanem visszafogott jelenléttel illeszkednek az erdő és a domborzat közé. A helyi építészeti hagyományok, a vörös föld, a természetes kő és a fény tudatos használata olyan kortárs környezetet hoz létre, amelyben az építészet és a táj nem egymással versengő elemek, hanem egyetlen összefüggő élmény részei.

Ez is érdekelhet

A legfrissebbek