Daniel Pires építész egy betonelemekből álló, magánlakást alkotott meg a portugáliai Entroncamentóban, amely egy központi fekvésű terasszal is rendelkezik.
A projekt kiindulópontja egy keskeny és mély telek végén elhelyezkedő, kicsi, emeletes ház volt, egy nem túl jellegzetes városi környezetbe integrálva, amelynek keretei szinte a végtelenbe nyúltak.
Ennek a városi kontextusnak a fényében az építész a meglévő volumetria alapján fejlesztette,alakította és teljesíttette ki a ház térszerkezetét. Az építész beavatkozása nyomán a lakást tulajdonképpen 3 betonformáció határozza meg, amelyek stratégiai tekintetben tulajdonképpen mintegy kiegészítik az eredeti környezetet. Ezek az elemek, amelyekben a ház teljes alátámasztása is összpontosul, egymás között osztják el a ház legfőbb lakótereit.
A terasz körül szerveződő környezetben a magán- és a közösségi terek közötti átmenet kreatív módon került kivitelezésre. Ez a „szűrő”, csúszó fakeretek moduláris rendszerén alapszik, amelyek a betonelemeket kapcsolják össze.
Ezek természetesen kinyithatóak és visszazárhatóak, ezen keresztül pedig a magánszféra mérete is szabályozható a lakban. Egy negyedik elem pedig, amely a telek ellentétes végén helyezkedik el, közvetlenül az utcával összekapcsolódva egy veteményeskertet igazít belső térhez, ami hatékony átmenetként működik a bejárat / garázs / műhely hármasa, valamint az állandó lakótér között.
