Képek: Cam Murchison
A 355 négyzetméteres, 2026-ban elkészült családi ház már az első pillanattól kezdve egy közös gondolkodás eredménye volt, az építész és a megrendelő egyaránt a helyszín különleges karakteréből indult ki. A cél egyszerűnek tűnt, mégis rendkívül tudatos megközelítést igényelt, egy olyan otthon megalkotása, amely nem uralja, hanem kiegészíti környezetét.
A ház elhelyezése tudatosan visszafogott, kissé hátrébb húzódik az utcától, így biztosítva a privát szférát, miközben természetes módon illeszkedik a telek gerincéhez. A lejtős terephez igazodva az épület tájolása a lehető legszélesebb kilátást biztosítja a környező vidék felé, ez a panoráma válik a belső terek „csendes főszereplőjévé”. A ház minden útvonala és helyisége ezt a kapcsolatot erősíti, a természet nem háttér, hanem aktív résztvevő.
A ház egyik legfontosabb építészeti gesztusa a belső és külső terek közötti határ elmosása. A ház központi része két irányba is megnyílik, így a tér szinte „átáramlik” a környező tájba. Az anyaghasználat is ezt a filozófiát követi, természetes, nyers felületek dominálnak, amelyek nyugalmat és időtállóságot sugároznak, miközben szerves kapcsolatot teremtenek a környezettel.
A ház elrendezése tudatosan épít a térbeli átmenetekre. A fő hálószoba például az épület egyik végébe került, elkülönítve a közösségi terektől. A kettőt egy üvegezett folyosó köti össze, egyfajta „szünet” az épített formában, amely egyszerre választ el és köt össze.
Ez a köztes tér nem csupán funkcionális elem, felerősíti a mozgás élményét, és még közelebb hozza a természetet a mindennapokhoz.
A ház hátsó részén egymásba kapcsolódó kültéri terek sora bontakozik ki, amelyeket egy finoman emelkedő, gondosan elhelyezett medence egészít ki.
A látszóbeton szerkezet – fa zsaluzat nyomaival – egyszerre nyers és kifinomult, tökéletesen illeszkedve az épület karakteréhez. A bejárat közelében kialakított kandallós pihenőtér tovább erősíti a térsor dramaturgiáját, a kilátás itt áthalad az egész házon, és a távoli táj felé vezeti a tekintetet.
A Pomona House legnagyobb erénye talán éppen visszafogottságában rejlik. Nem hivalkodik, nem akar dominálni, inkább finoman simul bele környezetébe, és egyfajta nyugodt, kiegyensúlyozott atmoszférát teremt.
Ez a „rétegzett nyitottság” és a tér folyamatos áramlása olyan érzékelhető nyugalmat ad az épületnek, amely már a tervezés kezdetén is alapvető cél volt, és amely a megvalósult házban teljes mértékben kiteljesedik.