Újonnan elkészült látványelemek láttak napvilágot Frank Lloyd Wright vitatott, eleddig még meg nem épített, Arizona Capitol „oázisáról, mégpedig azért, hogy tiszteletüket fejezzék ki a projekt felé, amelyet az építész fogadott államában elutasítottak.
A Frank Lloyd Wright Alapítvány összefogott a spanyol építésszel és digitális tervezővel David Romeroval, hogy a levéltári rajzokat kortárs látványtervekké fogalmazza át Az alapítvány magazinja a „Lloyd Wright Quartely”, feltárja a vitatott javaslat mögött meghúzódó gazdag történelmi hátteret.
Frank Lloyd Wright 1957-ben mutatta be az „Oázis” Állami Capitólium terveit, mintegy ajándékként fogadott otthona, Arizona számára, ahol két évtizedet töltött el. A kéretlen javaslatot, amely a sivatagi építészet előtti tisztelgés volt, Phoenix városa elé terjesztették, amely kissé zavarodottan állt a széles körben ismertetett tervek felett. Jó szándéka révén az építész projektje hónapokig tartó nyilvános vitát váltott ki, ami végül a terv felmondásához vezetett.
A Frank Lloyd Wright alapítvány beszámolója szerint: „az állami tisztviselők elítélték a tervet, mondván az túlságosan díszes és túl drága. Tették mindezt annak ellenére, hogy a becsült költsége 5 millió dollár /1.5 milliárd Ft./ volt, 3 millió dollárral /870 millió Ft./ kevesebb, mint az eredetileg javasolt felhőkarcolóé Az egyik törvényhozó olyan messzire merészkedett, hogy azt találta mondani, hogy az oázis úgy néz ki mint egy keleti bordélyház.
Frank Lloyed Wright egy valódi „oázisként” képzelte el az épületet, Phoenix egy olyan területén, amelyet nem véletlenül a „Napfény Völgyének neveznek. Mindeközben tiszteletben tartva a arizonai sivatagi táj szellemiségét és hangulatát, a fő motívum egy monumentális, rézzel bevont rácsos ejtőernyőkupola formájú tető, amelyen átjárható nyílások találhatók a napfény, a szökőkutak és a fák számára.
A madaraknak szabadon birtokba vehetnék a teret és fészket is rakhatnának az épületben. Ezzel pedig tulajdonképpen a belső és a külső tér integrációját, összeolvadását hozták volna létre, hibridizálva az épületet és a tájat. Gyalogos közlekedési rendszert is terveztek az épülethez, mozgó járdákkal és buszjáratokkal a szélesen elnyújtózó, szökőkutakkal tarkított kerteken keresztül.
Az „Oázis” Állami Capitolium tömegében és elrendezését tekintve is további ihletet merített az őt körülvevő sivatagi tájból. Tipikus tervezési kifejezésmódjának méltó folytatásaként pedig alacsonynak, szélesnek és vízszintesnek szánták az épületegyüttest – az építész pedig határozottan kerülte a függőleges tornyot -, amely hozzáállás nagyban meghatározta a végleges tervet.
Wright javaslatának néhány függőleges eleme tartalmazott egy sor rádió- és televíziós műsorszóró tornyot is, amelyek kifejezték Wright azon meggyőződését, hogy ezek a kommunikációs formák létfontosságúak „az emberek társadalmi életében”. Az össztömeg és az elrendezés szinten vízszintes formában öltött testet, tiszteletben tartva a környező táj lenyűgöző méreteit és a kiterjedt völgyet, amellyel az építész elképzelése szerinte Phoenix városának egységben és harmóniában kell lennie.