Nicolas Dorval-Bory építész és a művészként alkotó Caroline Corbasson megálmodott egy különleges házat, az ’Al-’Ulát a szaúd-arábiai sivatagban, ami egy olyan építmény amely összeolvad az őt övező domborzattal. A projekt a helyi ásványi anyagokat részesíti előnyben a szerkezeti kialakításhoz, beleértve a sziklákat, adalékanyagokat és a döngölt földet is. Emellett a helyi, népi kultúrában fellelhető technológiákkal is kísérletezik, amelyeket elsősorban a helyi gazdák fejlesztettek ki.
A különleges együttműködésből született projekt ötvözi az építészetet a művészettel, valamint el is mossa a határt közöttük, a koncepcionális ötletektől kezdve egészen a technikai vagy szerkezeti megoldásokig. Az otthon ötvözi, a leginkább helyi anyagokat (kőzetek, beton, döngölt föld) és a leghatékonyabban alkalmazható összetevőkkel (üveg, rozsdamentes acél, alumínium szerkezetek). ahhoz, hogy kellően kényelmes lakókörnyezet biztosítson a házikót övező zord éghajlati körülmények, azaz az Al-ula sivatag dacára.
Figyelembe véve a napsugarak energiáját, mint a terület egyik legfontosabb erőforrását, a tetőn természetesen fellelhető egy „napkoncentrátor készülék”, amely az áram termelésében és a hűsítő áramlatok megteremtésében is szerepet játszik. Ugyanakkor, mivel a sugarak egész évben különösen intenzívek és szabályosak, egy fényvisszaverő tető és a nagy periférikus túlnyúlások védik a belső teret a napsugárzástól, és korlátozzák a túlmelegedést.
„A gyönyörű kilátás, a homokkő sziklák összetettsége, a szaggatott horizont, a lejtők és más topográfiai variációk csak méginkább arra késztetnek bennünket, hogy ezt a tájat benépesítsük” – jegyzik meg az alkotók. „ Ez nem egy, a tájban elhelyezkedő ház, hanem inkább egy táj, amelyet lakhatóvá tesznek.” Két palacsintaszerű betonfödém köti össze az épületet a meglévő sziklákkal, amelyek szerkezeti oszlopként működnek, keretet hozva létre a központi szikla körüli táj számára. Minden gép, mint például a hőszivattyú, az akkumulátor, a víztartály és a napkollektor, a tetőfedél felett és a padlólemez alatt van elhelyezve.
Egy nagyjából 250 tonnás (165m3-es) homokkőtömb jelöli az otthon belső részének középpontját, amely bizonyos pontokon meg van fúrva, hogy egy hideg csőrendszer át tudjon haladni rajta. Vezetőképességének és hő diffúziójának fizikai jellemzői lehetővé teszik a hő elnyelését és a ház passzív hűtését. Ez az organikus tulajdonság sokféle belakható teret és formát hoz létre.
“A projekt környezetvédelmileg tudatos megközelítése elengedhetetlen az általános tervezés szempontjából” – magyarázza az építész-művész duó. „A szó szoros értelmében a ház közepén helyet kapő „hűtőkőzetet” a hagyományos kandalló inverziójának tekintik. Ebben az esetben a „negatív kandallót” belsőleg felfrissítik geotermikus eljárások és a napkoncentrátor-hűtés keverékével, hogy elnyeljék a tér hőkisugárzásainak nagy részét.
A négy döngölt földfal segíti a két födém megtámasztását, amelyeket főleg a középső szikla tart. Kívül a födémeket két másik kőzet és négy vékony fémfal támasztja alá, amelyeket szigetelnek és fényvisszaverő fémlemezek borítanak a túlmelegedés megakadályozása érdekében. Végül ott van a függőleges betonkorong, amelyet elősorban műalkotásként terveztek meg, de ugyanakkor kiegészítő támaszt is jelent a fenti födém számára, miközben a hálószobát és a fürdőszobát is visszafogottan elrejti maga mögött.