A Zozaya Arquitectos a mexikói Guerrero tengerparti szikláiba ágyazza be a Casa Acantilado nevű monumentális építészeti alkotást. A Zihuatanejo-öbölre és a hatalmas Csendes-óceánra néző házat egyszerre jellemzi szellős, napsütötte nyitottsága és betonszerkezetének nehézkessége.
A „sziklaház” névvel illetett alkotás úgy emelkedik ki a sziklás lejtőből, mint egy meredek kőből épült terepalakulat, monolitikus alapját lendületes teraszok és erkélyek szakítják meg. Az épület tetején egy könnyű, pala tetőszerkezet található, amely még jobban beleolvad a helyszínbe, és amelyet buja fák lombkoronája vesz körül, amelyeken a madárvilág változatos közössége fészkel.
A Casa Acantilado a Zihuatanejo öbölben található számos olyan lakóházhoz csatlakozik, amelyeket a Zozaya Arquitectos tervezett. Az építészet integrálja a század közepi modernizmus elemeit, a huszonegyedik századi luxust, valamint a hagyományos technikákat és a népi építészet elemeit. Ezek a tulajdonságok együttesen a természeti környezet utánzását szolgálják, és a helyi anyagok felhasználásával ünneplik a területet.
Az építészek megjegyzik, hogy az otthon napközben természetes napfénnyel telített, éjszaka pedig lágyan megvilágított, világítótoronyként konceptualizált világítótoronyként áll a halászok számára, akik minden nap az alatta lévő vizeken navigálnak.
A Zozaya Arquitectos tervezőcsapata a Casa Acantiladót egyetlen térfogatként szervezi, amely két elforgatott geometria között oszlik meg. E szakaszok forgása azt szolgálja, hogy a kilátást a Csendes-óceán felé irányítsa, míg a drámai topográfia további információkat adott a ház térszervezéséhez.
A legfelső szintről közvetlenül belépve nincs bejárati ajtó. Ehelyett a lakókat egy nagy, barátságos „palapa” fogadja, amely minden oldalról nyitott, és teljesen ki van téve az őt körülvevő szikláknak. A ház fő gyülekezőhelyei itt találhatók.
A palapa helyben készült, a régióból származó anyagokból, többek között kőből, fából és pálmalevelekből. A térforma alakja természetes fényt és természetes keresztszellőzést biztosít, ami segít csökkenteni az energiafelhasználást. A főszerkezetből kifelé nyúló, konzolos végtelen medence „a Csendes-óceánnal való közvetlen kapcsolat érzetét kelti.”
Az építészek így írják le a projekt hangulatát: „A privát területre vezető lépcsőház fedetlen betonfalak mentén vezet, amely lehetővé teszi, hogy lássuk a fák koronáinak mozgását, érezzük a külsőt, miközben védve vagyunk; a medencében végződik, amelyet betonfalak zárnak körül, amelyek a Csendes-óceánnal való végtelen folytonosságot keretezik.”
