Írta: Barna András Képek: Luxury Magazin
Mindig azok a legizgalmasabb portrék, amik akár úgy is kezdődhetnének: hol volt, hol nem volt. Kétség nem fér hozzá, hogy Pónya Márk méretes szabóságának története is kezdődhetne ezzel a mondattal. Már csak azért is, mert másfél évtizeddel ezelőtt – Márk bevallása szerint – a szabászolló vagy a centiméter még csak látótávolságban sem volt. Minden a véletlenek sorozatával és konfekció öltönyök értékesítésével kezdődött, majd állandó tanulás és rengeteg megtapasztalással teli év után megalapította a The Suit Company méretes szabóságot. Ma Márk vállalkozása a Gentleman’s Choice magazin szerint Budapest legjobb öt méretes szabóságának egyike.
Gyerekként az egykori Úttörőáruház, fiatal felnőttként a Verseny áruház öltönyein szocializálódtam, viszont koromból fakadóan megadatott, hogy még láthattam néhány, jobb időket látott úri vagy méretes szabóság cégérét, nagy szerencsével pedig olyat is, ahol még folyt a munka.
Aztán ezeket az apró utcákban megbújó kis műhelyeket, ahogy a tábláikat is, megette az idő, a kézművességet pedig felfalta a konfekcióipar. Az utóbbi pár évben azonban, úgy tűnik, újból reneszánsza van a méretre készített öltönyöknek. Persze ettől a tendenciától nem vált a Rákóczi út Savile Row-vá, ahonnan III. Károly, Anglia királya, az egykori walesi herceg vagy Jude Law öltözködik, de a változás mindig örömteli. Bár nem jártam a londoni úri szabóságok Mekkájának is tartott utcában, ahol a GQ Magazin szerint minden kétséget kizáróan a legjobb férfi öltönyöket készítik, de azt gondolom, hogy a 18. században gyökeret verő szabóműhelyek pont azt a hangulatot árasztják, mint Márk üzlete a Galamb utcában. Nyugodt, csendes, hangulatos – aki ide betér, biztos lehet benne, hogy kizárólag az „énideje” következik.
Mondanom sem kell, hogy vendéglátóm úgy fogad, mintha skatulyából húzták volna elő. Minden más sztereotip elképzeléssel szemben nincs a nyakában centiméter és gombostűpárna sem a csuklóján, tevékenységének egyetlen ismertető jele a zakója hajtókáján lévő diszkrét szabászolló-kitűző, innen indul a hol volt, hol nem volt.
Barna András (B.A.).: Úgy tudom, hogy igen messziről indultál, mire elérkeztél a Galamb utcába, hiszen korábban nem volt kapcsolódásod a divat világhoz. Mi hozott közel ahhoz a szakmához, amit most csinálsz?
Pónya Márk (P.M.).: Egy szóval: véletlen. Kicsit bővebben pedig: húszas éveim elején, mint mindenki, én is kerestem az utamat, kerestem azokat a szakmákat, lehetőségeket, ahol a képességeimet és az adottságaimat a lehető legjobban tudom kamatoztatni. Ebben az útkeresésben találtam rá a férfi divatra, és első lépésként, a már kész öltönyök értékesítésére. 2009-ben, az első üzleti modell alapja az volt, hogy prémium fast fashion termékeket a megrendelőknek házhoz, vagy az irodájukba vittem. Ezek még konfekció öltönyök voltak, ezért igen sokszor kellett valamilyen igazítást végezni rajtuk. A személyes találkozó alkalmával kiválasztottuk a megfelelő öltönyt, bejelöltem a szükséges módosításokat, majd elvittem a szabómhoz, és az átalakítások után adtam át a vásárlóimnak.
Honnan jöttek a vevők?
Az elején nem voltam könnyű helyzetben a vevőkör kialakításában. Először hideghívások, direkt megkeresések útján lettek új vásárlóim, később ajánlásra találtak meg, még később pedig már volt egy kialakult vásárlói kör, akik mindig visszatértek. Mivel először még nem volt fix vásárlói bázisom, és inkább a kényelmi szolgáltatás volt előtérben, egyáltalán nem gondoltam arra, hogy üzletet nyissak. Később merült fel, ahogy az ország több pontjáról is lettek partnereim, hogy lassan itt az idő egy állandó helyet is választani. Legelőször egy kicsi helyiséget béreltem közvetlenül a szabóm mellett a belvárosban. Idővel aztán egyre többen választották azt, hogy inkább ők látogatnának el hozzám, így az üzlethelyiségben is váltanom kellett. Egy olyan helyet kerestem, ami hangulatában sokkal jobban illik ahhoz a szolgáltatáshoz, amit csinálok. Ekkor találtam rá a jelenlegi Galamb utcai bemutató teremre.
Meddig maradt az a vonal, amit korábban vittél és mikor lépett szintet a vállalkozásod?
Összességében négy-öt évig foglalkoztam kizárólag konfekció öltönyökkel, de egyre inkább azt láttam, hogy vannak olyan alkatból adódó problémák, amiket már nem lehet megoldani pusztán méretre igazítással. Ekkor döntöttem úgy, hogy tovább lépek, és inkább a méretre készített darabok felé fordulok. Ezzel sokkal pontosabb és személyre szabottabb öltönyökkel tudtam kiszolgálni a vevőkörömet.
Ez mennyire volt bátor lépés a részedről, hiszen itt már egy új szakmáról beszélünk?
Meglehetősen. Először nem is sejtettem, hogy mibe vágom a fejszém.. Szakmai támogatás mindig volt mellettem, hiszen kiváló szakemberektől tudtam kérdezni, azonban amíg kialakult a mai rendszer az években és nagyon sok tanulásban mérhető. Volt, amire ösztönösen éreztem rá, volt, amiben segítséget kértem, és persze, mint mindenhol, hibák árán fizettem meg a tanulópénzt. Ebből a szempontból ez a szakma sem különbözik az élet többi részétől.
Egyedi igények alapján, személyre szabottan készíteni valamit, mindig egy összetett kihívás. A szabászati és kivitelezési lehetőségeket egyensúlyba hozni az egyéni célokkal úgy, hogy közben az ember el is magyarázza, hogy mi miért történik. Nos ez egy egész embert kívánó feladat, amiben mindig van további fejlődési lehetőség.
Hogyan zajlik maga a folyamat, ha valaki ellátogat hozzátok?
Minden egy beszélgetéssel kezdődik. Inkább a végeredménytől indulunk visszafelé, mert, mint már említettem, nagyon sok változót kell összehangolni egy-egy munka során. Itt főleg a partnerre vagyok kíváncsi és arra, hogy mit szeretne megvalósítani. Az évek során már kialakult az a koordináta rendszer, amiben elkezdjük felrajzolni a fontos pontokat.
Ilyen például, hogy milyen alkalomra készítjük az adott öltönyt. Nem mindegy, hogy egy eseményre készül, legyen az esküvő vagy egy díjátadó, vagy pedig mindennapi használatra, ahol üzleti partnerekkel tárgyalunk.
Legalább ilyen fontos részei még ennek a rendszernek a személyes jellemzők, amibe beletartozik a partner színkaraktere, hogy milyen üzleti környezetben viseli az adott darabot, ott ő milyen pozícióban van illetve mit szeretne kifejezni a viselt öltönnyel. Ezeket a részleteket kiemelt figyelemmel kell kezelni.
Ezután beszéljük át a stílus elemeket, majd következik a méretvétel. Én a méretek felvételekor szeretek különböző szabásmintákat fel is próbáltatni az ügyfeleimmel, mert akkor nem pusztán számokról és komfort bőségekről beszélgetünk, hanem konkrét érzete is van ezekhez.
Többségében Semi Bespoke öltönyöket készítünk, de vannak olyan partnereim is, akik szigorúan ragaszkodnak a Bespoke, vagyis a minden elemében kézzel készített darabokhoz. Ezeket az öltönyöket ugyanezen alapelvek mentén állítjuk össze, bár a folyamat lényegesen hosszabb és költségesebb hiszen minden kivitelezés és részlet kézimunka eredménye.
Erre ráfűzve: hogy látod a kereslet és az igények fejlődését?
Azt látom, hogy hét-nyolc évvel ezelőtt kezdett el nőni az érdeklődés a méretre készített termékek iránt. Korábban igen nagy volt a szakadék a Bespoke (ami az öltözködés illetve a készítés legmagasabb szintje a maga kultúrájával, ütemével), és a konfekció között. Ha valaki korábban nem találkozott a méretre készített öltönnyel, mint fogalommal, az nagy valószínűséggel soha nem lépett be magától egy szabóságba. Ez a határvonal kezd most egyre könnyebben átléphetővé válni, ahogy az emberek egyre jobban megismerik és kipróbálják milyen különbséget jelent, ha csak az ő paramétereiket vesszük figyelembe a készítés során.
A fejlődésnek egy másik fontos motorja az az edukáció, amit az elmúlt tíz évben, a külföldi és hazai divatszakemberek által elérhetővé tett tudás jelent az interneten.
Az évek során kialakult egy olyan társadalmi réteg, akik számára a konfekció öltöny már nem megfelelő megoldás. Az anyagok minősége és választéka vagy pedig valamilyen méretprobléma miatt, egyszerűen nem áll jól a viselőjén. Ez a tény mindenképpen hozta magával az egyedi készítésre való igényt.
Mostanság az öltözködési kultúra igen vegyes, a szabadidőruha ma ugyanúgy az utcakép része, mint az elegáns viselet. Mit gondolsz erről?
Ez egyfelől korosztálytól függ és persze attól is, hogy milyen elvárások mentén alakult ki az egyéni öltözködési kultúra. Régebben – apáink, nagyapáink idejében – elképzelhetetlen volt, hogy ne zakó-szövetnadrágban vagy öltönyben induljanak el otthonról.. Mára ez sokat lazult, ugyanakkor vannak üdítő kivételek is. Van egy húszas évei elején járó ügyfelem, aki most éppen az 1920-as évek stílusának megfelelő öltönyt készítettet magának. Nyilván ő egy egészen speciális érdeklődési körrel rendelkezik ezen a téren. Ha általánosságban nézzük, akkor a harminc pluszos korosztály az, aki „ideér” hozzám. Ők azok, akik már olyan pozícióban vannak, ahol megszületett erre az igény és az ehhez szükséges anyagi háttér.
Milyen anyagokkal dolgoztok, ezeket mi alapján választottad?
Jellemzően olasz vagy angol anyagokkal dolgozom. Igyekeztem úgy összeválogatni a gyártókat, hogy a belőlük készített darabok a lehető legszélesebb részét lefedjék az életnek. Legyen szó egy őszi esküvőről, vagy egy könnyű, nyár esti eseményről, vagy akár az Oscar-díjátadóról, amire pont két éve készítettünk egy szmokingot.
Négy-öt év volt mire kialakult a mostani választékunk, ami majdnem 3.000 különböző anyagot jelent. Az angol gyártók közül én a Scabal szövetek mellett tettem le a voksom. 1938 óta készítenek kiváló, ha nem a legmagasabb minőséget képviselő anyagokat. 2018-ban jártam a Brüsszeli központban és megilletődve fogtam a kezembe egy velem egy idős anyagvágatot. Ők akkor már éppen 50 éve számítottak az egyik legjobb angol gyártónak.
Az olasz szövetek közül Vitale Barberis, Drago vagy a Loro Piana anyagai is megtalálhatóak nálunk.
A drága alapanyagok okán azok feldolgozása is nagy szakértelmet igényel. Azt gondolom – pestiesen szólva -, hogy nem nagyon fér bele egy rossz vágás az ollóval. Kikkel dolgozol, hogy állt össze a csapat melletted?
Ez így van. A jelenlegi struktúra hosszú kísérletezés után született. Minden lépésnél kicsit tovább bővült a horizont és igyekeztem mindig átvinni a jó részeket az előző fázisból. A rendszer központi részét a tervezés és szakmai munka jelenti, amit én végzek, míg a kivitelezés az olasz és a holland partnerrel együtt zajlik. Ezután következnek a próbák és az igazítások.
Az egyik legnagyobb feladat az évek során a megfelelő szakmai partner megtalálása volt, aki pontosan olyan készítési metódussal és informatikai háttérrel rendelkezik, amit ez a szakma megkövetel. Európa elég sok részében jártam, ez mind sok idő és energia volt, de mindenképpen megérte.
Kezdetben még papíron és excel táblán jöttek-mentek a szükséges információk, ma már egy sokkal komplexebb tervező és folyamat kezelő szoftvert használunk, amiben minden ehhez szükséges adat szerepel.
Nem gondoltam, hogy ennyire digitalizált ez a szakma, én még a papírból kivágott snitteknél tartok.
Van még ilyen is, de ez már nagyon kis százaléka a teljes „adatmennyiségnek”. Nálunk hatalmas kockázatot jelent a pontatlanság. A program abban segít, hogy kiváltsunk minden olyan tényezőt, ahol hiba kerülhet a rendszerbe. Elég csak elnézni egy kézzel írt számot..
Nyilván egy Bespoke öltönynél nem lehet sok mindent „gépre vinni” itt még ma is a régi, bevált lépések az irányadók. Ezek az újítások inkább a Semi Bespoke darabok elkészítését könnyítik meg.
Lassan másfél évtizede foglalkozol ezzel a dologgal, egy férfimagazin Budapest öt legjobb szabósága közé sorolt. Mit gondolsz erről, de azt is kérdezhetném, hogy mi van a névjegykártyádra írva?
A kérdés jó, de nehéz is egyben. Sajnos 15 év után sem tudom egy szóban megválaszolni. Az elején segítem a választást, és hogy formába öntsük az elképzelést. Utána jön egy szakmai rész, ahol összeállítom a „fizikai tervet”, majd pedig végig kísérem a készítést, egészen az átadásig.
A beszélgetésünk egy pontján szóba került, hogy hét-nyolc éve kapott új erőre a méretes öltöny készítés. Véleményed szerint hova tud bővülni ez a speciális piac?
Úgy gondolom, hogy már a mostani állapot is nagyon kedvező, mert egyre többen térnek át a kész termékekről a méretre készített öltönyökre. Én a bővülést a megszólított emberek számának növelésében és az edukációban látom. Továbbá abban, hogy ezeket az embereket a lehető legjobban szolgáljuk ki. Nagyon jó érzés, amikor az elkészült öltöny vagy sportzakó valakinek a kedvenc darabja lesz.
Te hogyan öltözködsz a hétköznapokban?
Ha a hétköznapok alatt a munkán kívüli időszakokat érted, akkor a Smart Casual, ami irányadó számomra. Magamnak készítem, amiket felveszek, így elég nagy szabadságfokkal rendelkezem. Az üzleti életben pedig a Semi Formal vagy a Business Formal dress code szabályai szerint választhatok.
Ahogy fogalmaztál, az évek során mindig egy magasabb ligába léptél, amiből ma aligha van feljebb. Merre látod a jövőd, a vállalkozásod irányát? De úgy is kérdezhetném, hova szeretnél eljutni?
Egyrészről mindenképpen szeretném megtartani ezt a személyes légkört, nem célom például, hogy sok értékesítő legyen. Ha bővülünk is, azt olyanokkal képzelem el, akiknek hasonló értékek fontosak, mind szakmailag, mind emberileg.
Másrészt a kommunikációnkban ennek az egész miliőnek a bemutatására szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni. Sok minden van, amit idén idő hiányában nem tudtam megmutatni. Elkészült öltönyök, zakók, ingek, szettek, amik mind többet érdemelnek, mint egy kép a hírfolyamban. Szeretném megmutatni a történetet is hozzá, hogy egy kicsit közelebb hozzuk azoknak, akik követnek minket.
És hogy mi a végállomás? Azt most még azt hiszem nem látom, egyelőre még örömmel és hálával nézem, ami épp kibontakozik előttem.