A stúdió úgy alakította át a Peking szívében, két ősi templomegyüttes között fekvő lakóudvart és családi házat, hogy összehangolja a hagyományos kínai építészetet a modern építési technológiával. A Days in YARD Studio projektje kifejezetten arra reagál, hogy a mai rohanó életmód arra késztette a helyieket, hogy elhagyják a hutong-belsőudvaros életmódot, és helyette dobozszerű lakásokban éljenek.
A stúdió vezető építésze, Haipeng Ren azzal a kérdéssel indította el az átalakítási folyamatot, hogy „hogyan hozhatnánk vissza ezt az egykor oly becses életteret, és hogyan tehetnénk élhetővé a mai szabványoknak megfelelően?”.
A helyszín vizsgálata során a YARD Studio vezetője, Haipeng Ren számos akadállyal szembesült. Először is, a meglévő szerkezet megsértette az észak-kínai oszlop- és ácsszerkezeti előírásokat; az északi és a nyugati falról hiányzott mindkét oszlop, így a tér szinte lakhatatlanná vált.
Ráadásul délen a szomszédos ház négy ablaka közvetlenül az udvarra nyílik, ami sérti a tulajdonosok magánéletét. Ren szerint azonban „elég pazarló helykihasználás lenne ezeket az ablakokat mondjuk egy vaslemezzel elzárni, a magánélet vagy elszeparálódás céljából. Ez megakadályozhatná a békés és befogadó szomszédság kialakulását is”.
Az építész a radikális beavatkozások (mint például egy fal lebontása vagy kilyukasztása) minimalizálására törekedett, mikor azon dolgozott, hogy több természetes fény érje az otthont. Számolnia kellett a nyugati udvarra néző két sokemeletes épülettel, továbbá az udvar L-alakja és az északi és nyugati szűk helyiségek elrendezésére is nehézséget jelentettek. Ren elfogadta a kihívást; okosan kellett terveznie, hogy „minden koherens, összefüggő egésszé álljon össze: a tér teljes kihasználásával és a helyszíni erőforrások alapos vizsgálatával egy humánus és jó hangulatú új helyet formáljunk, hozzunk létre”.
A projekt további sajátossága, hogy a tulajdonosok nem határozták meg vagy nem tisztázták a projekt hatókörét és célját. Bizonyos mértékig az építész feladata volt, hogy kidolgozza az átalakítással kapcsolatos értékjavaslatait. A tulajdonosok azonban kifejezték azon kívánságukat, hogy otthonukat különböző tevékenységek helyszíneként használhassák fel, és hogy az udvar a legteljesebb mértékben „találkozóhelyként” funkcionáljon.
Ennek érdekében a Days in YARD az „előbb bővíts, aztán csökkents” tervezési megközelítést alkalmazta. Vagyis az első lépés az volt, hogy a teret a lehető legtágabbá és legkényelmesebbé tegyék, miközben minimalizálják a környezeti terhelést. Az is kulcsfontosságú volt, hogy az otthont természetes áramlással ruházzák fel, hogy maximalizálják az otthonlét élményét. Ezért az építész megnyitotta az alsó szintet, és összeolvasztotta azt az udvarral, ekképpen egy olyan területet létrehozva, amely összeköti a belső és a külső teret. Felül pedig félig privát, többfunkciós terek találhatók.
A tér áramlásának kihangsúlyozása érdekében Ren kizárólag a fürdőszobákat látta el ajtóval. Úgy fogalmazott, „szerkezeti dekonstrukciót hajtottunk végre a konkrét megkötések alapján, hogy árnyalt, mégis zökkenőmentes térbeli áramlást hozzunk létre a minták és összefüggések váltakozásával a szerkezeti illesztéseknél”.
Az így kialakított szerkezet két udvart (az egyik süllyesztett), egy három fa által körülvett teret, tíz, téglából készült boltíves alagútportált, két fürdőszobát, két konyhát, négy lépcsőt, három padlást, egy teraszt, egy nappaliba átmenő előszobát, egy teázót, egy festőműtermet, beltéri és kültéri tárolóhelyiségeket, egy rugalmasan átkonfigurálható színpadot és egy hangstúdiót foglal magában.
A passzívház szabvány követése a ház élettartamának meghosszabbítása érdekében
A projekt műszaki sztenderdjeit illetően az építész az alacsony energiafelhasználásra vonatkozó építési szabványt követte, és a német Passivhaus Institut által úttörőként bevezetett passzívház-technológiát alkalmazta. Ren figyelembe vette az aktívház-szabványokat is (melyeket az Active House Alliance határozott meg). Ezzel megújította a bájos kis udvart és meghosszabbította az élettartamát.