A De Xing rizsfeldolgozó üzem egy régi gabonaraktár volt a dél-tajvani Pingtung vidéken. Sok év után az épület újra használatba került, köszönhetően az APL stúdiónak, amely 2018-ban először lakóépületté, majd De-Hostel nevű szállóvá alakította át az üzemet. A projekt megőrizte az üzem régi hangulatát, lehetővé teszi egy új szomszédsági viszony kialakítását, valamint lehetőséget és helyet teremt a nagycsaládoknak, hogy összegyűljenek.
„2015-ben a régi raktárépületet átalakítottuk Yamato kávézóvá. 2018-ban a régi gabonaraktárat lakótérré építettük át azzal a céllal, hogy párbeszédet kezdeményezzünk a helyi közösségen belül, és így építészeti szimbiózist és új szomszédsági kapcsolatokat teremtsünk” – nyilatkozta a stúdió.
Az APL stúdió csapata úgy alakította át a gabonaraktár épületének falait, hogy a téglafalba ágyazott régi fagerenda-szerkezetetnek megfelelően itt-ott „üregek” képződnek. Az épület 51 különböző funkciójú üreggel rendelkezik: ablakok, szellőzés, fényáteresztés, növénytermesztés, emlék-üregek és kis odúk, ahol a madarak megpihenhetnek. Sőt, az üregek közvetett módon azt is jelképezik, ahogy a generációk felosztották egymás között a földterületet a történelem során.
A csapat a régi faszerkezet üregeit megőrizve új, apró vörös kövekkel borított, hagyományos kőmosott felületű falakat építettek. Ezt az érdes felületű falat megérinteni olyan érzés lesz, mintha az ember egy halom rizsben húzná végig ujjait – ezzel egyértelműen a régi gabonaraktárra utalnak.
Emellett az APL stúdió két újdonságot is kialakított, amelyek természetes elemeket visznek be a dizájnba: egy zsebkertet, amely a szálló bejáratánál fogadja a látogatókat és remekül illik a környezetébe, egy medencét az átriumban, amely az embereket a belső térbe vezeti, valamint egy plazát, ahol különböző programokat lehet lebonyolítani.
Az átrium üvegtetejére téglavörös vulkáni köveket halmoztak, hogy „lyukacsos” árnyékoló hatást érjenek el, amikor a nap a kövek által létrehozott réseken keresztül besüt. A kőpadlón megjelenő fény-árnyékhatás a rizsfeldolgozó üzem fokozatos „eltűnésének” állít emléket. Emellett a low-tech zöld építési módszerek alkalmazásával a szálló természetes széltoronyként funkcionál.
A második emeleten egy hatágyas szoba található hátizsákos turistáknak – minden egyes ágynak saját tároló- és akasztórésze van –, valamint egy fürdőszoba rész és egy társalgó. A harmadik emeleten a középső kert fókuszpontként szolgál a két családi szoba számára, és innen egy csigalépcső vezet a legfelső kertbe, ahonnan a tulajdonos szobája nyílik.