A fényképezőgép lencséjéhez hasonló kitüremkedések révén, a Jim Caumeron Design stúdió szó szerint tető alá hozta az úgynevezett „kilátó házát”, a Fülöp-szigeteki Quezon City sűrű környezetében. A szabadtérre nyíló kilátások kihangsúlyozására tervezett lakásban meleg „belső mag” található, amelyet fehér beton kapucni véd, trapéz alakú fülkékkel.
Jim Caumeron egy L alakú alaprajzot készített, amely illeszkedik az L alakú területhez, és az ügyfél igencsak kiterjedt 400 m2-es helyigényéhez. Az ingatlan keleti és hátsó oldalára nincs kilátás, mivel a szomszédok tulajdonában lévő elkerített fal eleve ellehetetleníti ennek lehetőségét. A nyugati fekvésű kivitelezés viszont előnyös a délutáni napsütés miatt.
A bejárat egy kis közösségi parkból nyílik. A tervezés a ház sarkában elhelyezett hatalmas úgynevezett „képablakkal” tovább hangsúlyozza a park látványát. Az álló magasság fölé helyezett ablak, amely a magánélet zavartalansága miatt került ilyen módon kialakításra, gyönyörű kilátás nyújt a szemközti fa koronájára.
A bejárati folyosó és a lépcsők a nyugati oldalon találhatók, szalag-ablakuk az utcára és a parkra néz. Fölötte egy kicsi, lyukasztott ablakokból álló fal található, profil-részlettel, amely ferde, így megakadályozza az esővíz kijutását, miközben a természetes levegő még így is át tud szivárogni rajta. Ez a fal elzárja a meggátolja a nap melegének bejutását délután, ugyanakkor lehetővé teszi a lépcső átriumának kényelmes kiterjedését.
A házat az utcától elválasztó tér nyitva van hagyva, csakúgy mint ebédlő és az első emeleti vendégszoba egyes részei, amelyek kis méretű, de mégis nyitott privát szféraként működnek. A lakóterületekkel szomszédos garázs átalakítható egy jelentős méretű közösségi helyszínné, amelyet a nappaliban található, négyzet alakú, matt üvegajtó tovább hangsúlyoz.
A Fülöp-szigetekre jellemző ugyanis, hogy a fesztiválok, keresztelők, házi áldások stb. idején, a közösségi terekben mindenkit vendégül látnak. Általában a garázs, ahol nagy asztal állítható be, a legjobb hely arra, hogy a nappali és étkező megmaradhasson magánterületnek, illetve kizárólag a család és a közeli barátok számára legyen fenntartva.
A második emeleten két folyosóablak található mindkét végen, a kellő fénymennyiség és a keresztszellőzés biztosítása érdekében. A folyosón ajtószárnyak találhatóak, amelyek a falba vannak süllyesztve, és összecsengenek az ablakok kilátópontjainak kialakításával. Ezen süllyesztett részek mögött tároló- és szekrények számára szolgáló terek kaptak helyet. Az egyik ilyen ajtó a könyvtárat rejti, méghozzá egyedi asztalokkal, lámpákkal és könyvespolcokkal. A helyet teljesen légkondicionáltnak szánták, de az építész ragaszkodott ahhoz, hogy a folyosó mentén található képablak nyitható legyen.
A könyvtár szemközti oldalán kis „véletlenszerűnek ható ablakok” is találhatóak, amelyek közül néhány „hadra fogható” a többi csupán díszítés. Az ablakkeretek testreszabott fa tokok, amelyek mágnesekkel zárhatók. A kis ablakok pedig a nyugati homlokzat „kilyugatott” ablakait tükrözik és a folyosó felé nézve a könyvtár belsejének hátterévé válnak. A folyosó egy szakasza pedig családi szoba részét képezi. Amikor a légkondicionálás be van kapcsolva, egy egyébként rejtőzködő ajtót is ki lehet húzni a falból, ezáltal belefoglalva a folyosói részt is a térbe!
A tulajdonosok helyi „keményfa gyűjteményét” használták a második emelethez, ez pedig nagyban meghatározta a ház színvilágát. Az építész elképzelése szerint, a fa a belső tér melegítő és megnyugtató elemeként kel életre. A külső geometriai és vizuális nyelve a mennyezet kialakításában is tetten érhető, csakúgy, mint a a Jim Caumeron által tervezett belső berendezéseken is.
Az úgynevezett „anya” ablakot két belső ablak – a családi szoba és az elsődleges hálószobának az ablaka /a második emeleten/ is egyfajta kilátó portálként használja. Ahelyett, hogy egy unalmas üres fal lenne az ággyal szemben, az építész egy öblös ablak ülést biztosított, amely a lakóterekre, a családi szobára és a parkra nyújt lenyűgöző kilátást. Ugyanez a kilátás élvezhető a családi szobában is. Ebből fakadóan a park sarkában lévő fa a ház nézőpontjának legfontosabb viszonyítási pontja.
