Bian Baoyang építész, a PLAT ASIA csapatának vezetője bemutatja a Silk-Road Dreamland Steppe Resortot, mint az ökoturizmus és a kulturális integráció modelljét Belső-Mongóliában, Baotou-ban található Xilamuren Steppe területén.
A projekt középpontjában a Live-by-Water tervezési stratégia áll, amely a régióban található természetes vízi útvonalakból merít ihletet, összekötve az északnyugati Hattyúk tavát a délkeleti Xilamuren folyóval. Az építészeti elrendezés ezeket a vízfolyásokat utánozza, egymáshoz kapcsolódó településeket hozva létre a sztyeppén keresztül, és egy elágazó keringési rendszert, amely a nomád kultúra és a víz közötti hagyományos kapcsolatot idézi.
Az üdülőközpont szívében egy multifunkcionális magzóna színháznak, kiállítóteremnek, össznemzeti vásárnak, kereskedelmi csarnoknak és étkezési sikátornak ad otthont egyetlen épületben egyesítve, amely közösségi központként szolgál.
A magterületen a szerkezetek a hagyományos mongol Ger előtt tisztelegnek, amelyeket nagy teljesítményű PTFE (politefluoretilén) membránokkal modernizáltak, amelyek szigetelést, természetes szellőzést biztosító tetőablakokat, valamint csökkentett beton- és acélmennyiséget biztosítanak. A csapat úgy választotta ezeket az anyagokat, hogy megőrizzék a kulturális jelentőséget, miközben alacsony energiafelhasználású, dekarbonizált megközelítést valósítanak meg.
A pekingi székhelyű PLAT ASIA a sztyeppi esztétikát hangsúlyozza a low-tech tervezési elvek és a tudatos anyaghasználat révén, hogy a kulturális élmények mellett a környezet helyreállítását is elősegítse.
A központi naplemente tengely északnyugat felé irányítja a kilátást lehorgonyozva az elrendezést, és összekötve a dél-észak látogatóközpont tengelyt a Live-by-Water stratégiával, harmonikus mestertervet hoz létre.
A Szelet követve installáció a sztyeppék elemeinek lényegét ragadja meg. A látogatóközponttól kezdve az installáció a táj természetes kontúrjait követi, amelyet a széllel változó kék ruhával díszített fehér acéloszlopok jelölnek.
A Tengri-folyót ábrázoló szerkezet vizuálisan összeköti az építészetet a tájjal, a gyermekcsodavilág felé haladva, és a központi funkcionális zónában lévő teraszon végződik.
A látogatókat arra invitálja, hogy megtapasztalják a sztyeppék természeti elemeit – a szelet, az eget és a füves területet -, és minden érzékszervet bevonva, hogy magával ragadó kapcsolatot teremtsenek a tájjal.
