Írta: Barna András Képek: Balogh Róbert
Értelem és érzelem. Ez a két szó jól jellemzi Sloan Ági személyiségét. A művészetek iránt mindig nagyon fogékony, fiatal lakberendező azonban mégsem gyermekkori álma felé indul az életben, hanem pénzügyi vonalon kezdi el a pályafutását. S bár a sikerek jönnek, a karrierje gyorsan ível felfelé, rájön: mégsem tud kiteljesedni. Lépést vált és kis túlzással újraindul élete a gyökerektől. Elvégzi a lakberendezői iskolát, melynek egyedi hozadékaként elkezd lámpákat tervezni. Felhagy a multiléttel, 2020-ban megnyitja az első, majd 2022-ben a második saját lakberendező- és lámpastúdióját.
Egykor Ági Tűzoltó utcai kis galériájában még az álmairól beszélgettünk. Már akkor köszöbön volt egy nagyobb kiállítótér és üzlet megnyitása, azonban részben a covidnak köszönhetően a folyamatok csak lassan indultak be, de egyszer minden gyümölcs beérik. Mára az egykori szuterén helyiség helyett impozáns kiállítótérben fogadja a vásárlóit. Az új üzletben nemcsak a saját tervezésű lámpái vásárolhatóak meg, hanem az olasz Creative Cables dizájnerlámpákkal foglalkozó cég termékei is. Ági céltudatosságához nem fér kétség, nehéz elképzelni, de nem volt mindig így – mondja, majd hozzáteszi: – „A magamnak és a másoknak való megfelelés mindig extra kihívásként volt jelen eddig életemben, mára, azonban úgy tűnik minden sínre került.”
Tapasztalatból tudom, hogy aki olyan területen tevékenykedik, mint te, vagy dizájnnal foglalkozik, annak ez a fajta tehetsége valamilyen módon már a gyerekkorában megmutatkozik, amihez jó esetben még egy adag családi gént is örökölhet. A te irányultságodban szerepet játszott valamelyik?
Már gyerekkoromban is nagyon kreatív voltam, nálam szinte elképzelhetetlen lett volna úgy egy karácsony, hogy ne valamilyen kézzel készített ajándékkal lepjem meg a szüleimet. Amikor pedig már iskolába jártam, akkor a művészet és a művészettörténet érdekelt a legjobban. Az édesapám építészmérnök hivatásának és az én művészetek iránti szeretetemnek a különleges ötvözeteként fogalmazódott meg bennem az, hogy belsőépítész szeretnék lenni.
Erre, akár azt is lehetne mondani, hogy bizonyos értelemben az alma nem esett volna messze a fájától.
Talán kívülről ez így nézhet ki, de a szüleim nem nagyon támogatták ezt az elképzelésemet. Édesapám azt gondolta, tervezte, hogy majd én viszem tovább a vállalkozását és inkább ennek megfelelő irányba terelt. Ennek köszönhetően végülis pénzügyi vonalra mentem. Elvégeztem a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát, de közben jött a 2008-as pénzügyi válság, amire ráment a családi cég, így a diploma után nem itt, hanem egy könyvvizsgáló cégnél helyezkedtem el auditorként.
Aki ennyire fogékony a humán dolgokra, mint te, annak mennyire jelentette ez az irány a vágyai megerőszakolását?
Bizonyos tekintetben nagyon, de azt is hozzá kell tennem, hogy ez a dolog sokáig kicsit identitásbéli kérdés is volt számomra, holtponton voltam és kerestem azt, hogy ki vagyok én valójában. Az emóciók és a racionalitás harca volt ez ebben az időszakomban. Szóval nagyon sokáig szenvedtem saját magammal, hogy ki vagyok én: egy művész vagy inkább egy racionálisabb ember? A dolog eldöntését tovább nehezítette, hogy a reál tárgyak is jól mentek, tehát legbelül ez a vonal sem állt igazán távol tőlem.
A kérdés költői: mire jutottál magadban?
Alapvetően maximalista ember vagyok és amikor befejeztem a könyvvizsgálást, akkor utána nagy multi cégeknél dolgoztam. Először kontrolling területen, majd lépésről-lépésre haladtam felfelé a ranglétrán, amikor elengedtem a multivilág kezét, akkor egy nagy mobilszolgáltató „Business Intelligence” osztályát vezettem, ami a vállalat cégelemzéseiért és riportjaiért felelt. Miközben töretlenül haladtam előre, folyamatosan azt éreztem, hogy teljesen mindegy, hogy mennyit keresek, milyen sikeres vagyok és milyen pozícióba kerülök, ez mégsem az, amit én akarok. Éppen ezért munka mellett elkezdtem esti képzésen a lakberendezői iskolát, mert nem hagyott nyugodni a szívem igazi hívása. Hobbiként kezdtem el szabadidőmben és hétvégén a főállásom mellett dolgozgatni ismerősök, barátok megbízásából.
Ezek szerint ezt csak amolyan „lelazító” tevékenységnek fogtad fel?
Azért ez több volt annál. Makacs ember vagyok és soha nem tudtam elengedni azt, hogy én ezt megcsináljam, mert nem elégített ki az, hogy csak Excel táblákat színezek ki. Beiratkoztam a KREA Design Iskolába és két nagyon kemény év következett. Reggel elmentem dolgozni, utána heti háromszor öttől-tízig suliba jártam. Amikor este tízkor hazamentem, akkor pedig nekiültem rajzolni. Egy idő után teljesen átálltam a napi négy-öt óra alvásra, így tudtam túlélni ezt az időszakot.
És hogy jött a lámpa tervezés? Azt gondolom, hogy nem te vagy az egyetlen, aki ezzel foglalkozik, de azért mégsem egy túl szokványos irányválasztás.
Hogy mi okozta ezt a becsípődést, azt nem tudom, de az egészen biztos, hogy amikor elkezdtem ezzel jobban foglalkozni, akkor először lámpabúrákat kezdtem el tervezni. Később többször szembesültem azzal, hogy a világítás valahol egy marginális terület még az emberek fejében. Az ide betérő ügyfelek zöme akkor kezd el lámpákat keresni, amikor lakberendezési projektje végén van, mert akkor tudatosul bennük, hogy valamit fel kellene tenni a falra vagy le kellene lógatni a mennyezetről. Azt gondolom, hogy ha van egy közepesen rossz vagy jó tér, de mondjuk van egy szép világítása, azzal befolyásolni lehet a helyiség hangulatát. Ennek az ellentéte is igaz, mert hiába van valakinek akármennyire jó háza vagy lakása, hogyha felrak egy rizslámpát, azzal egészen biztosan nem ugyanazt a miliőt teremti meg, mint egy szép fényforrással.
Mikor hagytad el a multivilágot?
Végül is 2020. januárjában, ami nem volt túl jó időzítés, mert alighogy készen lett a Tűzoltó utcai üzlet, azonnal be is zártuk a pandémia miatt. Ez a helyzet nem csak nekem, hanem mindenkinek övön aluli ütés volt, de csak egy pillanatra inogtam meg, aztán leültem a kanapéra és elkezdtem online tolni az egészet. A kitartásomat egészen biztosan az édesapámtól örököltem, aki kétszer is felállt a padlóról és indított új vállalkozást.
És a szüleid hogyan fogadták ezt a pálfordulást? Változott az álláspontjuk vagy megmaradt bennük az eredendő sztereotípia az új karrierutad kapcsán?
Eleinte rettentő aggodalommal kezelték a dolgot, de talán már nincsenek meg azok a fenntartásaik, mint korábban.
Feltűnt, hogy szinte mindig többesszámban beszélsz: van társad a vállalkozásodban?
A férjemmel együtt csináljuk a vállalkozást, aki projektmenedzser és jól kiegészítjük egymást, ha ő nem lenne, akkor talán most nem beszélgetnénk itt. Kettőnk közül én vagyok az álmodozó művész, ő pedig az, aki olykor visszaránt a valóságba, és nem utolsó sorban mindig felteszi azokat a kérdéseket, amikre én nem gondolok.
Maradva a többesszámnál: van már kialakult csapatod, akikkel együtt dolgozol?
Igen és ennek köszönhetően nem csak lámpákkal, hanem teljes lakberendezési projektekkel is tudunk foglalkozni a tervezéstől a kivitelezésig.
Egyébként egy olyan lakberendezési tartozék, mint például egy lámpa, egy világítótest, mennyire jelenik meg az emberek konkrét elképzelésében, amikor a saját lakásukat tervezgetik?
Azok a termékek, amikkel most foglalkozunk, egy új vonalat képviselnek a lámpatervezésben, a magyar piacon pedig kifejezetten újdonságot. Az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy az emberek nem is gondolják, hogy ennyiféle lehetőségük van ezen a területen és nem egyszer meg is jegyzik: teljesen új dimenziót nyitottam meg számukra. A lehetőségek itt megtalálható tárházában a tervezők a mennyországban érzik magukat, mert nincsenek egy konkrét termékhez kötve, hanem bármit össze tudnak állítani a kínálatból.
Én szeretem úgymond „challenge-elni” az embereket – hogy ilyen szép magyar szóval éljek – és kimozdítani őket a komfortzónájukból, persze ez nem mindig sikerül. Ugyanakkor egy kicsit missziómnak is érzem, hogy ne átlagos dolgokat tervezzek és ne átlagos dolgokat rakjak be a lakásokba, hanem olyanokat, amik képviselik, tükrözik az embert is, aki ott él.
Különleges dolgokat tervezel, ennek okán lehet azt állítani, hogy a te ügyfeleid egyfajta extravaganciával bírnak?
Akiknek átlagos vagy konvencionális elképzelései vannak egy lakásbelsőről, azok egészen biztosan nem velem fognak lámpákat terveztetni. De akik akarnak valami pluszt, vagy egy kis csavart a saját környezetükbe vinni, azokat viszonylag gyorsan meg lehet győzni egy koncepcióról.
A lámpapiac hatalmas, de nemcsak a piac, hanem a választék is óriási, és az árak is akkora szórásban vannak, hogy szinte mindenki megtalálhatja benne, amit keres. Van ezen a piacon egy akkora rés, ahova be tudod tenni a lábadat?
Ez jó kérdés, mert ez a helyzet nemcsak egy nagyon izgalmas kihívás számomra, hanem nagy vízválasztó is. Mégpedig azért, mert el kellett saját magammal fogadtatnom azt, hogy én nem közgazdász, nem művész vagyok, hanem igazából mindkettő és mindkettőnek szeretem a különböző részeit. Éppen ezért úgy dolgozom, hogy először megcsinálom a saját magam kis üzleti tervét, kiszámolom, amit kell, mert szeretem látni a számaimat, miközben megalkotok dolgokat. Úgyhogy nekem ez egy nagyon izgalmas üzleti kihívás és vízió is egyben, ami valahol majd megmutatja, hogyan tudom betenni a lábamat a magyar piacra.
A nagy cégek kínálata hatással van rád, vagy honnan merítesz ihletet?
Az impressziók tárháza végtelen számomra, ezért az inspirációk bármikor rámtalálnak, bárhonnan jöhetnek és jönnek is, ami aztán megmozgatja a fantáziámat. Ugyanakkor vannak olyan alkotásaim is, amiket a spontaneitás hozott létre, mert mondjuk elfogyott a hozzávaló nyersanyag, ezért újra gondoltam. Tervezni viszont hajnalban szeretek a legjobban, amikor még alszik a város, ez a háttérzaj nélküli nyugalom szinte bekúszik olyankor a szobába és így tökéletes az idő az alkotásra.
Ha már felmerült a szoba, akkor a lakás, amiben éltek – a szó jó értelmében – mennyire van kitéve a lámpatervezési szenvedélyednek?
Ha arra gondolsz, hogy mennyire gyakran cseréljük le a falikarokat vagy a mennyezeti lámpáinkat, akkor nem sokszor, de biztosan többször, mint egy átlagos háztartásban. Mostanában megint azt érzem, hogy egy-két lámpát szívesen lecserélnék otthon.
Végül is a nagyobb üzeletbe költözés egy hatalmas mérföldkő, nem?
Amikor elindultunk, akkor beköszöntött a pandémia, úgyhogy nekünk a 2021-es Szalon Budapest kiállítás volt az igazi nagy belépőnk. A piaci láthatóság egy fontos tényező, de már tudtuk, hogy megvan a következő lépés. Ebben a kétszintes, száznegyven négyzetméteres bemutatóteremben egyik részében lámpák vannak, a másik részében, pedig egy lakberendezési stúdió. Itt történik a tervezés , ahol az ügyféllel át-, illetve meg tudjuk beszélni az egész koncepciót, amihez akár a kellékeket ki is tudja majd választani, hiszen nemcsak lámpáink vannak, hanem tapétáink is, textileink is.
A beszélgetésünk egy pontján azt mondtad: hogy az, amit csináltál az valójában nem te vagy. Ma kétség kívül azt csinálod, amit szeretsz amit csinálsz, hogyan tekitesz vissza az elmúlt évekre, ami igen nagy ívet írt le?
Egy másodpercre sem mennék vissza alkalmazottként dolgozni, vállalkozóként jó megvívni ezt a rendhagyó szabadságharcot, ami ezzel a léttel jár. Ugyanakkor be kell valljam azt is, hogy amikor anno elhagytam az alkalmazotti pályát, egy rövid ideig azt gondoltam, mennyire jó, hogy nincs többé „hétfő”. Aztán pár hónap múlva jött az, hogy igen, tényleg nincsen hétfő, de hétvége sem, úgyhogy előfordul, hogy nálam a vasárnap szerdára esik.