A földrengés múzeuma

Az indiai Gudzsarátban, a Bhujiyo hegy tetején a Vastushilpa Sangath LLP építette a Smritivan földrengés emlékmúzeumot. Ez a projekt része egy nagyobb emlékmű múzeumtervnek, amelyet a 2001-es földrengés áldozatainak emlékére terveztek, amelynek epicentruma Bhuj volt.


A múzeum a Kutch régió egyedülálló örökségére, kultúrájára, kézművességére, falvaira és vadon élő állatok védelmére összpontosít, és célja, hogy Bhuj városában horgonyozzon le. Az építészek szerint a terv nem csupán egy múzeum, hanem egy olyan polgári tér létrehozására törekszik, ahol az emberek összegyűlhetnek, ünnepelhetik a fesztiválokat és megeleveníthetik a régiót. A Smritivan Emlékmű a városban egy zöldterület és park iránti igényt is kielégítette, javítva a közösség életmódját. A múzeum galériái a Kutch régió különböző mesterségeit és készségeit követik nyomon, tükrözve a sokszínű programkínálatot.


A domb meredek lejtője kihívást jelentett a tájba illeszkedő épület megépítésében. A domb kulturális jelentőséggel bír a közösség számára, és nem tartották megfelelőnek egy nagyméretű, a dombtól elütő doboz felállítását.
Ehelyett a domb természetes kontúrjai adták a tervezési megközelítést. Az épület formája az erőd falának maradványait idézi, a dombon cikk-cakkban haladva, mint egy vonal, amely követi a kontúrokat. Ez utánozza az állatok vagy az emberek természetes útvonalait, amikor megmásznak egy dombot, vagy egy szent helyhez vezető zarándokutat követnek.

“Építészként erősen hiszünk abban, hogy a gyaloglás alapvető fontosságú egy hely megteremtésében, mivel lehetővé teszi számunkra, hogy egyedülálló módon kapcsolódjunk a környezetünkhöz”.
A múzeum lényege a dombra való fokozatos feljutásban rejlik, egy 50 méteres kanyargós úton, amelyet különböző galériák szakítanak meg. Az épület gerince verandaként funkcionál, ahol elidőzhetünk, elmélkedhetünk és megcsodálhatjuk a tájat. “Ez a feszített szerkezet lágy fényt vet a monolitikus épületek fölé, amelyeket a helyszín közelében bányászott helyi kővel burkoltak. A múzeumnak ez a központi gerince polgári térként akkor is működik, amikor a galériák zárva vannak.


Az időbeliség gondolata szerves részét képezi a múzeum koncepciójának. Ezért minden egyes galéria tetejét az őshonos növényvilág különböző fajai díszítik, amelyek az évszakokkal változnak, akárcsak a domb, jelezve az idő múlását. Ezek a kertek különböző eseményeknek, például időszakos kiállításoknak és előadásoknak is otthont adnak, lehetővé téve a látogatók számára, hogy elgondolkodjanak és asszimilálódjanak, ami kulcsfontosságú a múzeum célja szempontjából.


“Mint a legtöbb település a tájban, a múzeumot is fokozatos növekedésre tervezték. A galériák moduláris felépítése és a központi gerinc nyomvonala olyan, hogy bármilyen bővítés mindig a hely zsenialitásához igazodik. Ez így egy település, amely olyan régi, mint Bhuj, és olyan fiatal, mint az utolsó látogatás emléke.

Előző cikk
Következő cikk

Ez is érdekelhet

A legfrissebbek