A Disco Volante – olaszul „repülő csészealj”-nak fordítva – gazdag asszociációt hordoz az ikonikus, szoborszerű és áramvonalas 1952-es Alfa Romeo kétüléses kupéval. Az aerodinamikailag optimalizált formatervéről ismert jármű alacsonyra húzott alumíniumból készült, visszhangot keltve azok körében, akik egyszerre értékelik a formát és a funkciót.
Ez az örökség meglepő inspirációs forrásként szolgál Oscar Olsson ipari formatervező innovatív alkotásához, a teljesen automata Disco Volante falra szerelhető lemezjátszó koncepciójához. Bár a lemezjátszó elsőre úgy tűnhet, hogy nincs köze autóipari megfelelőjéhez, egy alaposabb vizsgálat érdekes párhuzamokat fedez fel.
Olsson tervének keletkezése egy dekonstrukciós feltáró kérdés volt: „Ha ma készítenék egy lemezjátszót, hogy nézne ki?”. Egyedi megközelítése dekonstruálja a hagyományos lemezjátszót, minden egyes alkatrészt különálló elemekre bontva. Ez a módszertan nemcsak játékos jelleget kölcsönöz, hanem a meglepetés örömteli elemét is feltárja működés közben.
Olsson részletezi tervezési filozófiáját: „A tervezés fő mozgatórugója az organikus és élénk tonearm háza, valamint a racionális és geometrikus fémváz közötti éles kontraszt.” Ez a stratégiai elkülönítés olyan illúziót kelt, amelyben a tonearm háza külön hangszerként jelenik meg, amely a zenét hangszereli. A merőleges támasztékból felemelt, csuklós tányérral a lemezek a lebegés benyomását keltik, tükrözve névadójuk, a repülő csészealj éteri minőségét.
A tonearm háza organikus, hullámzó görbületű, tisztelgés ugyanazok előtt az áramló formák előtt, amelyek az Alfa Romeo kupé felejthetetlen sziluettjét adják. Olsson szándéka egyértelmű volt: „A Disco Volante esetében ki akartam használni az egyes anyagok egyedi tulajdonságait, hogy azok nagymértékben befolyásolják a formát.” A lemezjátszó vázát megmunkált acélból készítette, amely masszív alapot biztosít, míg vizuálisan az öntött, élénk műanyagból készült tonkarház dominál. Az általános arányok és a kompozíció átgondolt mérlegelése esztétikus és kiegyensúlyozott architektúrát céloz meg.
A Disco Volante projekt nem az Olsson első kitérője a lemezjátszók tervezésében. Évek óta úttörője a függőleges konfigurációkkal való kísérletezésnek, korábbi tervei Dieter Rams készülékekre emlékeztető pragmatikus megközelítést mutatnak. Ezzel szemben az érzelmileg kifejező Disco Volante rávilágít az evolúciós tervezési pályájára, és az érzelmi rezonanciát a funkcionális pragmatizmussal integrálja egy vizuálisan lenyűgöző csomagban.