Ez a Matthew Barnett Holand és Dido Milne, illetve Oliver Wilton által tervezett ház Berkshire-ben masszív falakkal és kiugró tetővel szinte teljes egészében teherbíró parafából készült. Jelenleg a 2019-es RIBA Stirling díjon shortlistes a projekt, amely kísérlet arra, hogy szilárd falakat és tetőt hozzanak létre egyetlen biológiailag megújuló anyagból.
Matthew Barnett Holand, Dido Milne és Oliver Wilton egy radikálisan egyszerű formát választott a háznak, amihez egy innovatív, önfelépítő struktúra eszköztárat biztosítanak az összeszereléshez, amely a befejezésekor szén-negatív, azaz több szén-dioxidot kötött meg, mint amennyit a teljes építési folyamat során kibocsátott. A hát kivételesen alacsony széndioxid-kibocsátással rendelkezik – mindössze 15%-a egy újonnan épített háznak, és egyharmada egy fakeretes passzívháznak megújulók nélkül, és a fele egy zero kibocsátású szén épületnek.
Az egyszerűségre és fenntarthatóságra fókuszálva a projekt egy innovatív megoldást kínál a modern házépítés komplexitásaira és bevett szokásaira, hiszen szinte teljes egészében biológiailag megújuló anyagból készült egy sor egyéb építőanyag helyett.
A Bartlett School of Architecture UCL-vel közösen tervezett, tesztelt és fejlesztett ház egy szárazon összekapcsolt építési rendszer alkalmazásával jött létre, így az épület életciklusának végén mind az 1268 parafa blokkot újra lehet használni, vagy újrahasznosítani vagy komposztálni.
A ház részekben érkezik meg, az előregyártott elemeket pedig a helyszínen lehet kézzel összszerelni habarcs vagy ragasztó nélkül. A formája újragondolja az ókori kő struktúrák egyszerű építésének elveit, mint például a kelta méhkas házakét, miközben a csupasz és szilárd parafa egy olyan környezetet hoz létre, ahol a falak finom tapintásúak, jó az illatuk és puha, illetve nyugodt akusztikus körülményeket biztosítanak.