Antony Gibbon egy sor különleges és rendhagyó helyszín felkutatása után tervezte meg a Twine névre keresztelt projektet, amelyet hatalmas, csavarodó betonívei határoznak meg.
A designer hullámzó formázatot követ, amely ritmikusan emelkedik ki a földből, majd süllyed vissza, így hozva létre a közbenső tereket. Ezek a zónák lakóterek, így konyha és hálószobák is találhatók az épületben. A belső zónákat egy közösségi tér köti össze, amelynek tetejét a felső struktúra alkotja.
A Twine-projekt során Gibbon, a mexikói építész a korábbi, Mobius House terveiben felsorakoztatott formabontó stratégiát építi tovább. A geometria a táj természetes vonalait követi, szinte puhaságot kölcsönözve a betonépületnek, könnyed mozgást.
Az egymásba csavarodó épületrészek a környező dombok visszhangját keltik. A belső tereket szinte észrevehetetlen üvegfelületek határolják, így a ház gömbölyded struktúrája nem törik meg.
Gibbon új topográfiát mutat be ezzel a tervvel, de a projekt mégis szándékosan elválasztja magát a környezetétől. Gibbon alaposan átgondolta a munkáját, hiszen az épület előtti tér kővel borított, ami esztétikailag távol helyezi a házat a dombságtól. A természet így nem olvad egybe a Twine-házzal, azonban a ház keretet ad neki, tiszteleg előtte.