Képek: Nicolò Panzeri
A Tela Architettura egy befejezetlenül hagyott, domboldali betonváz újraértelmezésével alkotott 150 m² es vidéki házat Ostuni közelében, évszázados olajfák és az Adria felé nyíló panoráma ölelésében. A bontás helyett a tervezők a meglévő alapterületet megőrizve, a belső térszervezést kibővítve és finomítva hoztak létre olyan otthont, amely harmonizál a tájjal.
A ház koncepciója az „eltűnő küszöb” elvén alapul: nagy, acélkeretes üvegnyílások és megszakítás nélküli vízszintes síkok vezetnek az épületből a teraszok és a medence felé.
A homok árnyalatú mikrocement és a mészvakolat lágy, összefüggő felületet hoz létre; padlók, lépcsők, padok, beépített elemek és mosdók egyetlen gesztusként olvadnak a térbe, felesleges bútorozás és vizuális zaj nélkül. A diófa ajtók és fa részletek meleg ellenpontot adnak a minerális palettának.
A nappali terében vízszintes kandalló a kompozíciós fókusz: alacsony, beépített pódiumok szervezik a közlekedést, míg egy finom diófa lamellafal jelöli ki az előtér határát anélkül, hogy a fényt megszakítaná.
A karcsú, barna vasprofilú nyílászárók finom rajzolatként metszik a világos vakolatot, olajfák törzsét és a nappali fény változását keretezve. Az északi feltárás egyenletes, lágy megvilágítást ad, keleti reggeli fénnyel és déli oldalon árnyékolt kültéri zónákkal kiegészítve.
A hálószint három, saját fürdőszobás helyiséget foglal magába, mindegyik panorámás kilátással a környező tájra. Kint száraz kőfalak tagolják a terepet; mediterrán növényzet lágyítja az építészeti éleket és kapcsolja a házat a hely szelleméhez.
A sötét tónusú, végtelenített medence az Adria irányába nyúlik, visszatükrözve a föld és olajlomb tompa színeit, vizuálisan a tájba horgonyozva az épületet.
A projekt lényegét az anyagszemlélet adja: a folyamatos, kézműves jellegű felületek és az integrált beépítések nyugodt, időtálló atmoszférát teremtenek, miközben a nagy ablakok és a folytonos síkok elmossák a határokat a belső-, és a külső tér között.
Az eredmény egy visszafogott, kortárs vidéki ház, amely tiszteletben tartja a meglévőt, és a táji kontextusból merít karaktert.