Az RSAA nemzetközi cég elkészítette Kínában a „Kamaratemplomot”, amely rétegzett sziluettek sorozataként valósult meg. Fehér teste tisztán kiemelkedik a környező zöld növényzetből, míg homlokzata az ég felé emelkedik, ami az isteniség érzetét eredményezi. A végső terv szimmetrikus – ívekből áthatott – térfogatként ölt alakot, amely fokozatosan emelkedik, monumentális kompozíciót elérve.
A tengelyirányú kiterjedés mellett a templom által kibocsátott szakrális fény kiváltja a járókelők kíváncsiságát, rituális élményre invitálva őket. Az RSAA tervezőcsapata a művészet és a modern építészet fúziójára törekedett, párbeszédet folytatva a szakrálissal. A monumentalitás kialakítására tett kísérletben a bejárat – amelyet a magasságváltás jelöl – méretezett portálok együtteseként jelenik meg, introvertált jelleget ölt, és a mélység érzetét kelti.
A bejárat egy vízszintes létrán keresztül érhető el, és egy fából készült kapuhoz vezet. A templomba belépve a látogatók egy áramló, szegély nélküli teremmel találják szembe magukat, amely vizuális ellentétben áll az éles geometrikus külső kontúrral. Egy méhszerű helyiség, amely körülöleli az imádkozókat, és ölelő formában nyújt menedéket nekik.
Az egyén, a szakrális tér és a természet közötti kapcsolat további hangsúlyozása érdekében a terem végén egy boltíves nyílás a távoli tájra vezeti tekintetüket. Ahogy a szemlélő bebarangolja az előadótermet, különböző fényhatások tárulnak fel. Az osztott panelek között elhelyezett lámpák egyedi fényt kölcsönöznek az egész templomnak.
Meleg sárga szín jellemzi a bejáratot és a tornyot, hogy barátságos érzést keltsen, és az egész építmény fényét is gazdagabbá és rétegzettebbé teszi. Ugyanakkor, mivel a templom tornya birtokolja a legfényesebb ragyogást, metaforává válik az építészet isteni irányának meghatározására. A projekt szobrászati szeleteit ez a természeti kontextus – a Zangma-hegységben elrejtve – tájékoztatja, a felszíneket lesöpörve és felemelve.
Egy mesterséges tó a templom tükörképét ábrázolja, és az ív alakú rétegek tökéletes oválokká alakulnak át. Eközben a rétegek közötti rések a templomban tartózkodó emberek jelenlétét mutatják, elmosva a külső és belső közötti határokat. Az egész jelenet szent hellyé válik az új párok és az esküvői szertartások tanúi számára.
