Alapvetően Kelet- és Délnyugat-Ázsia Buddhista templomaival azonosított pagoda stílus ősi tipológiája az idők folyamán nagyrészt érintetlen maradt a különböző építészeti irányzatok által.
Kínában tett utazásait követően a sanghaji építész, Amey Kandalgaonkar megalkotta a hagyományos építészeti stílus saját, fiktív, betonból megálmodott reinterpretációit.
A tervező elmondta: „Míg az egész világon elterjedt a modernista megközelítés, Kína szinte érintetlen maradt. Ezért amikor meglátogattam számos ősi kínai emlékművet, nem tudtam nem elképzelni, hogy miként interpretálná a modern elme a hagyományos kínai építészetet.”
Amey Kandalgaonkar fogta, és az ősi pagodák strukturális logikáját modern részletekkel frissítette fel, miközben a végeredmény a tradicionális stílus szellemiségét és megjelenését követi. A pagoda támfala általában kőből, téglából vagy fából épül, ebben az esetben azonban betonból készült oszlopok váltották fel őket.
A jellegzetesen kiemelkedő tető eltűnt, és egy lapos, nyitott beton lap helyettesíti, amely a felismerhető módon fejezi ki a kiszélesedő oldalnézetet. A huszadik század közepi modernista mozgalmának ideáljaival szemben a pagoda tipológia részletgazdag díszítésekkel dolgozik. Kandalgaonkar lecsupaszította ezeket a bonyolult, dekoratív díszeket, hogy kihangsúlyozza a betonszerkezet tiszta logikáját, amely az előbbiek helyett egy sor tetőtéri kertet foglal magába.