A Matt Gibson Architecture + Design bemutatja a Fitzroy Bridge House-t, a Melbourne South Fitzroy Heritage Precinctben található történelmi sorház átgondolt felújítását. A lakás egy négy házból álló házsort tarkít, és „kockás történelem” alakította.
Az építészek egy fiatal család számára tervezték a kortárs beavatkozást, akik az eredeti téglaépület történetét és örökségét kívánták megünnepelni. Így a tervezési folyamat „kreatív adaptációkat” alkalmaz a ház autentikusságának megőrzése érdekében, miközben lehetővé teszi az érzékeny családi életet, mindezt egy kihívást jelentő helyszínen.
A Matt Gibson Architecture + Design által végzett lakóépület-felújításhoz nagymértékben hozzájárult South Fitzroy Melbourne legkorábbi külvárosaként betöltött szerepe. A terület kertvárosi szerkezetét a viktoriánus korszakból származó, hozzáépített házak, téglaépítmények, kémények, koronás részletek jellemzik, valamint a „magas tömörség-üres tér arány, a jellegzetes hátsó szervizsávok, jelentős határolófalakkal, valamint az istálló- vagy tetőtér-beépítések”. Az építészek ahelyett, hogy egy újonnan csatlakozó, kontrasztos kiegészítést vezetnének be, inkább egy sor különálló „Mews”, azaz istállószerű épületet terveztek, amelyeket udvarok választanak el egymástól.
Ezzel a stratégiával a csapat arra törekszik, hogy a természetes napfény és szellőzés elérje a hosszú, keskeny telek közepét. A régi és az új közötti kapcsolatot átgondoltan alakították ki, hogy ne veszélyeztessék a mozgást és a fényt ezekbe a központi terekbe. Miközben a projekt eléri a nyitottság eme minőségét, a fénnyel teli terek megőrzik a magánéletet a szomszédoktól.
A Matt Gibson Architecture + Design új tömegalakítási stratégiája a Fitzroy Bridge ház újszerű a történelmi környéken. A csapat megjegyzi: „Újraértelmezve ezt a tömegformálást a célok hasonlóak – egy sor háromszor kétemeletes épületekkel, amelyekben fent hálószobák vannak, alatta egy összekapcsolt nyitott „élő” térrel, amely rugalmas élettereket tartalmaz, amelyek a két belső udvaron átívelnek.”
A főudvart egy magasított, üvegfenekű híd és egy üvegtetővel körülvett sétány segítségével árasztja el a napfény. A csapat azt írja: „Kissé szokatlan módon ez a híd feloldja az udvart, amely ugyanúgy segíti a magánéletet, mint a napfényhez való hozzáférést, és a szintek közötti kölcsönzött kényelmet, ahogy az ember lenéz a tulajdonos öröksége által ihletett, ápolt kertre.”
A projekt során az eredeti, utcára néző téglafalazatú homlokzatot megőrizték és helyreállították. Bár a hátsó szárnyat lebontották, az összes eltávolított téglát megmentették és újra felhasználták a hátsó „pavilonok” építéséhez, hogy biztosítsák, hogy „minden új munka eredendően a régiből származik”. A mellékutca felől nézve a három épületet együttesen, egy földszintes fal, valamint texturális anyaguk, színük és szolid kifejezésük által egyesítve látható.
A csoport folytatja: „Az egyes épületek végén megismétlődő íves ablakok gesztusa a hagyományos és helyi építészetre utal, segítve az épületek közötti összhangot és kapcsolatot, amely illeszkedik a környék jellegéhez.” Az épületek közötti összhang és kapcsolat a szomszédság jellegéhez illeszkedik.
