Chicagótól északra, a Michigan-tóra néző parton áll egy hosszú, egyenes teret képező ház U-alakban visszahajtva, határt képezve az azt körülvevő két különböző táj között.
Ahogy kilépünk a növényekkel borított tetőteraszokra a ház keleti oldalán kilátásunk nyílik a tengerpartra, naplemente idején pedig a nyugati oldalon a ház által körülzárt tér egy védett udvart képez, ahol az esti órákban nyugodtan elvonulhatunk.
A belső térre is jellemzőek a folyamatos körkörös formák, melyek összessége egy érdekes kombinációját alkotja meg a nyitott és elzárt terek sorozatának.
A Michigan-tó házának középpontját egy üvegfallal zárt spirállépcső képezi, amely dinamikus vizuális kapcsolatot teremt a külső terekkel, és azon végighaladva folyamatosan változtatja a lakók elé táruló látványt a ház és a táj között.
Az épület karakterét elsősorban két jellegzetes forma alkotja; az alsó szinten a betonfalak, amelyek a ház partra néző oldalának jellegzetes vonalait határozzák meg, illetve az emeleti szint ívelt üvegpavilonjai, amely hídszerű szerkezete a szomszédos erdők hangulatát hivatottak közelebb hozni.
A felső szinten acél sodronyokat, oszlopokat és rácsokat használtak az épület díszítéséhez, aminek eredményeként nyugodt belső tér nyílik a környező tájra.
A rezidencia mindkét karaktere teljesíti a lakók nyugodt pihenésének lehetőségét, emellett a ház minden pontja alkalmas arra, hogy gyönyörködhessünk a házat körülölelő panorámás tájban.
