Ha a következő történetnek azt a címet adtam volna, hogy a kertitől a luxusbútorokig akkor ez is megállta volna a helyét, ugyanis ez a história nem csak Bogyó Éva cégvezető szakmai életútjának fémjele lehetne, hanem egy korszaknak is. Talán ezek után némiképp sejthető, hogy a beszélgetés bizonyos tekintetben végigkísér bennünket az iparág történetén is, aminek a végére a képletesen a Wenga bútorok gyártójának új bemutatóterme, a Luxury Home Interiors teszi fel a koronát.
Ahogy szokták volt mondani: minden út Rómába vezet, Budaörsön pedig minden a Károly király úton át, ami egyfajta mini sugárútként fut bele település centrumába, melynek a végén sokat látott platánok állnak sorfalat. A jellemzően bankfiókok uralta környéken a szó jó értelmében egy új portál, a Luxury Home Interiors ver éket az utcaképben. A Wenga bútorok gyártója közel egy év alatt alakította ki az impozáns bemutatóteret, amit látva azonnal beköltözne az ember az egyik installációba.
Bogyó Éva cégvezető hihetetlen lendülettel beszél az üzlet megszületéséről. Miközben mesél, azt gondolom, hogy életének, küzdelmeinek egy darabja sem marad kendőzetlen. Úgy érzem, hogy bizonyos tekintetben szimbiózisban vagyunk, hiszen, ahogy ő is, én is azt gondolom, hogy a személyiség és az a bizonyos kémia a legfontosabb tézis az értékesítésben, de ahogy ő is mondja: ez még mindig nem a siker tökéletes receptje. Hogy mi kell a valódi luxus otthonhoz és a minőségi kiszolgáláshoz? Ennek kivonata következik most.
Barna András: Hogy köszöntött be a bútor az életedbe?
Bogyó Éva: 1990-es évekre nyúlik vissza kezdet, mikor még fiatal házasként némi vendéglátói és jó kereskedelmi vénával megáldva a párommal, kihasználva egy piaci rést, belevágtunk a bútor businessbe. Agárdiak vagyunk és azt tudni kell, hogy annak idején Székesfehérvár és Pécs környéke a bútor- és kárpitosipar fellegvára volt, így ez mindenképpen befolyásoló tényező is volt. Kezdetben a turizmusra építve jellemzően kerti bútorokat értékesítettünk, de emellett már bútorgyártással is foglalkoztunk. Innen indult a bútoros életünk, ami szép ívet futott be, de aztán néhány év múlva külön folytattuk. A töréskor holtpontra került minden, aminek a vége az lett, hogy elkezdtem munkahelyet keresni, mert fejben már más léptékekben gondolkoztam.
- Ezt, hogyan kell érteni?
– Gondoltam egy nagyot és pályáztam multikhoz, aminek eredményeként behívtak a KIKA-hoz, ahova értékesítőt kerestek. A tárgyalás vége az lett, hogy az értékesítői állás helyett osztályvezetőnek vettek fel, egy év elmúltával pedig felsővezetői pozícióba kerültem. A KIKA-ban rendkívül kinyílt a világ, számos európai gyártónál megfordultam, rálátásom lett, hogyan készülnek a matracok, az ágyak, a garnitúrák. Fantasztikus érzés volt látni a nagyipart, ahol a gyár egyik végén bemegy a darabolt fa, a másikon meg kijön a kész bútor.
- Egy gondolatig visszatérve: mekkora bátorság volt egy Agárd méretű városban bútorboltot nyitni?
– Nyilván az egyfajta piaci előny volt, hogy szinte mi voltunk az egyetlen alternatíva, de talán ennél fontosabb mégiscsak az volt, hogy rendkívül jó kapcsolatot ápoltunk-ápoltam a vevőinkkel. Akkor is beugrottak hozzám amikor már nem akartak vásárolni, csak érdeklődtek hogylétem felől, mondhatnám bartáti viszonyt ápoltam sokukkal. Nemcsak hiszem, hanem tudom, hogy az, aki viszi a boltot, az a szíve-lelke az üzletnek. Hozzám akkor is jöttek, amikor az élet vagy a gazdasági helyzet nem volt túl fényes. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy ha innen öt utcával vagy öt faluval arrébb lennék, akkor is előbb-utóbb megtalálnának a vevőim.
- Mi következett a boldog KIKA-s évek után?
– Végtelen hálával gondolok vissza erre az időszakra, amiből továbblépve immáron csaknem tíz éve a férjem révén egy másik vállalkozásunk két nagy multibrand-nek a JYSK-nek és Mömax-Möbelixnek is szállít be bútorokat. Mivel én szinte egész életemben vállalkozó voltam – ami valahol engedi szárnyalni az embert -, azt nagyjából tudtam, hogy nem sokáig maradok a multi világában. A KIKA után egy viszonylag mozgalmas időszak következett, amiben volt három év saját bútoráruház, majd egy év üzletvezetői állás a budaörsi Art of Home-ban, ahol újra a luxus márkák közelébe kerültem.
Utána jött egy nagy pálfordulás az életemben, elkezdtem újra angolul tanulni és eltökéltem, hogy végre nyelv vizsgázni fogok. Igen küzdelmes, kudarc élményekkel teli időszak volt. Végül is a nehéz nappali képzés után negyvenhat évesen letettem a középfokú nyelvvizsgát, de továbbra is úgy éreztem, hogy nem beszélem a kívánt szinten a nyelvet, ezért a férjem támogatását bírva eldöntöttem, hogy kimegyek egy évre Angliába nyelvet gyakorolni. A barátaim, akik már korábban bejárták ezt az utat hálás szívvel és sok-sok jó tanáccsal ellátva ajánlottak lehetőségeket amik közül én az úgynevezett szociális hálózatot választottam.
- Hogy lépünk át a mostani időszámításba?
– Fokozatosan, amihez némi sorsszerűség is társult. Még kint dolgoztam Angliában, miközben itthon albérletet kerestünk a lányomnak, hogy önálló életet kezdhessen. A véltelennek köszönhetően egy olyan lakást sikerült kivennünk, aminek a tulajdonosa egyben a Wenga brand egyik tulajdonosa volt. Mondhatni gyorsan egymásra találtunk. Éppen üzletvezetőt, profi értékesítőt kerestek én pedig lassan lezárni készültem az angol életemet, így próbaképpen, amolyan részidősen elkezdtem nekik dolgozni. Így indult a közös pályafutás. Később még jobban megismertem a céget, immáron belülről is láttam a dolgokat, és amikor végleg hazajöttem, elkezdtem náluk dolgozni, ami másfél-két évig tartott. Ekkor a két tulajdonos között kenyértörésre került sor, ami olyan helyzetet teremtett, amiben én már nem akartam részt venni, ezért felmondtam és elköszöntem a cégtől.
- Ha jól tudom, ahogy kiléptél ezen az ajtón, azonnal beléptél egy másikon, némi iróniát keverve ebbe a helyzetbe, majdnem ugyanabba a szobába.
– Igen, ugyanis a Wenga egyik tulajdonosa, Szabó Péter azt mondta nekem: ha találok egy értékesítési pontot, akkor ő mögém áll gyártónak. Ez nem csak azt jelentette, hogy lesz beszállító aki a bútort biztosítja, hanem egy olyan komplex szolgáltatást tudunk nyújtani szállítással, szereléssel, mérnöki háttérrel ami illeszkedik a márkánk magas minőségéhez. Ezzel viszonylag gyorsan közös nevezőre kerültünk és végül így köttetett meg az együttműködésünk, aminek második részeként üzlettársakká is váltunk. Ez a fúzió pedig a legjobb garancia mind a kettőnk számára. Ennek szellemében és csak ezek után hoztuk létre a mostani, közös cégünket.
- Nem gondoltál arra, hogy a fúzió egy másik részeként beszállj a gyártásba is?
– Nem egyáltalán nem, bár az igény a felmerült Péter részéről, de én úgy gondoltam, hogy az eltérő habitusunk miatt ez nem lenne jó lépés, úgyhogy én elhatárolódtam ettől.
- Ez egy nagyon impozáns üzlet, ahol vagyunk, hogy találtatok rá?
– Az már korábban bebizonyosodott, hogy értékesítési pont nélkül nem tudunk továbblépni. Próbáltam utazó ügynökként, de mindennél nehézkesebb és körülményesebb volt. Nem volt egyszerű megtalálni a megfelelő helyet, ami jó lett volna, annak a bérleti díja volt megfizethetetlen, ami meg minden szempontból jó volt, ott meg nem lehetett megállni. Végül ebben is lett egy kis sorszerűség, ugyanis szinte egyszerre ajánlották nekünk ezt a helyet, ami végül is minden szempontból megfelelő lett. És van még egy nagy előnye a bevásárlóközponttal szemben, hogy családias a miliője, és ha egy tárgyalás úgy kívánja, akár be is tudom zárni, ami egy nagyáruházi környezetben értelemszerűen nem megoldható. Mi magunk szabjuk meg a nyitva tartás és az ügyfélfogadás mikéntjét, akár tudunk alkalmazkodni ügyfeleink kéréséhez. Illetve nagyon fontos szempont, hogy hétvégenként végre nem dolgozom. Alkalmanként állok rendelkezésre, de a hétköznapok pörgéséből hétvégenként ki tudok szállni, tudok pihenni.
- A luxury profil mikor kristályosodott ki?
– Tulajdonképpen ez a Wenga öröksége. Ők a 2008-as válság idején indultak, amiben meg is erősödtek. A glamour stílust követték magas minőségben új és egyedi anyaghasználatban ami egy hiánypótló szegmens volt és tulajdonképpen ma is majdnem konkurencia nélküli a magyar piacon.
- Véleményed szerint mennyire változik luxus bútorok piaca, hovatovább a vásárlók igénye?
– A MaxCity-s évekre visszatekintve azt mondom, hogy „betérő” tíz emberből kettő vált komoly vásárlóvá. A mostani szalonunkban ez az arány négy-öt fő. Megváltozott a vevők gondolkodásmódja is, akik mostanság nem egy-egy bútorban, hanem komplett enteriőrben és berendezésekben gondolkoznak. Megelégedéssel tölt el, hogy egyre többen már előre gondolkodnak , értik, hogy idő kell a tervezéshez, megvalósuláshoz, mert csak is így tudunk közösen kialakítani egy mindenki számára örömet nyújtó otthont .
- A manufakturális gyártás valahol nem kerékkötője a profitnak?
– Az biztos, hogy ez nem a világ legjövedelmezőbb üzlete. (nevet) De azt kell mondjam, hogy mindenki, aki nálunk a gyártási folyamatban dolgozik, valahol szerelmese a munkájának és hisz benne. Fantasztikus kollégák állnak mögöttünk, akik nem csak kiváló szakemberek, hanem valódi csapatként is működni tudnak. Mindazonáltal látszik és a társam is látja, hogy ha előrébb akarunk lépni, invesztálni kell, újabb gépekkel kell segíteni és adott esetben gyorsítani a termelést. Egyébként ez a folyamat is szépen elindult már.
- Mit gondolsz mi ennek a sikernek a titka?
– Mi magunk – a csapatunk így együtt! Elsősorban az ember a szorgalmával, tudásával, alázatával, kitartásával, az egymásra hátassal, figyeléssel, másodsorban pedig a termék és a stílus.
- Te hogyan definiálnád a luxust, szerinted miben mutatkozik meg: minőségben, dizájnban, tartósságban?
– Ez így együtt. De a tervezőm erre egy mondattal úgy válaszol: látnom kell rajta, hogy drága, éreznem kell rajta a minőséget az exkluzivitást és hogy hasonlót nem találok sehol. Bár nyilván vannak mindig másolatok. Minket is másolnak, ami megint egy „érdekes dolog”, de ez már egy új fejezet lehetne.
- Említetted, hogy visszatérő vásárlóitok vannak. Mennyiben visszatérőek? Ugyanis nehezen hihető, hogy egy ilyen bútort valaki pár év után lecserél vagy leváltja az enteriőrjét.
– Nem a sajátját cseréli le, hanem vesz a lányának, a fiának egy házat, lakást, és azt rendezi be a mi bútorainkkal. Vagy éppen vállalkozó, akinek már egyszer megcsináltuk a házát, de most épít még kettőt és ezt látván a vásárlója egészen biztos, hogy Wengát szeretne. Sok ilyen példát tudnék említeni. Barátok, akik pont ilyet képzeltek el maguknak, akik már végig jártak minden üzletet, ismernek minden kereskedői pontot, de a végén egyöntetűen vallják, hogy csak Wengát szeretnének. Középkorú párok, akik enteriőrről enteriőrré menve vásárolják meg maguknak az előre megtervezett álom bútorokat így teremtve meg az álom otthont.
- Miért nem maradtatok vagy indultatok el a Wenga névvel, ha ez önmagában is eladja magát?
– Ez leginkább jogi kérdés volt, ugyanis nem volt tudható, hogy a korábbi tulajdonsok miként állapodnak meg egymással. Bár én megvettem volna a nevet, de nem adták el, használni lehetett volna egy bizonyos díjért, ezt meg én nem akartam. Ezért lett a végén Luxury Home Interiors a szalonunk, aminek egyébként az a nagy előnye, hogy nem kell kizárólag Wengát forgalmaznunk. De mivel a weboldalunkon – ami egyébként az eredeti Wenga honlap – mindenhol ott van a márkanév, így ezzel úgy tűnik, átvágtuk a gordiuszi csomót. Egyébként nagyon érdekes, hogy a szélesedő választék ellenére, a nálunk megfordulók közül kilencvenkilenc százalék Wengát keres.
- Külföldre is gyártotok, vagy csak a hazai piacra?
– Gyártunk külföldre is. Elsősorban a környező országokba szállítunk, de volt már megrendelésünk Svájcból és Monacóból is, hogy egy-két különlegesebb helyet is említsek. Egyébként a szortiment nem csak a luxusbútorokra korlátozódik, hanem egyéb, bútoripari termékekre is. Berendeztünk már árfekvésben alacsonyabb, de minőségben tökéletes apartmanokat, lakásokat is.
- Egy éve vagytok itt, öt évre szól a bérleti szerződés. Mit gondolsz, hol lesz a Luxury Home fél évtized múlva?
– Hát ugyanitt! Pont mondtam a bérbeadómnak, hogy a már a koromnál fogva is jól be tudom határolni a jövőm, várom a boldog nyugdíjas éveket. (nevet) Szóval én már egészen biztosan nem akarok mást csinálni.
De a viccet félretéve azt gondolom, hogy újabb és újabb termékcsoportok jöhetnek be. Ebben az évben minden kiállítás elmaradt, ami nagy hiányérzetet is keltett bennem, mert nagyon tudom, hogy mivel akarom bővíteni a kínálatot, de helyzet miatt nincsen hol válogatnom.
A kérésedre válaszolva: egészen biztosan bővülni fogunk személyi téren is, a jobb kezem is alakul a lányom személyében, de bizonyosan bővíteni kell majd a csapatunkat is. Ebben távoli jövőben a szerepemet háttéremberként képzelem el, aki elsősorban a kapcsolatépítést viszi tovább úgy, hogy eközben nem veszi le az üzletmenet ütőeréről a kezét. Egyéb tekintetben pedig hobbiként a virágkötést imádom, de rendre végzek önkéntes munkát is legutóbb Izraelben voltam három hétig. A szabaddá váló hétvégék miatt sokkal több idő jut a családomra is, és a kutyánkra is, amit nagyon élvezek.